A következő címkéjű bejegyzések mutatása: belváros. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: belváros. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 29., vasárnap
A 111 éves Európa mozi története
15:18 | 
Bejegyezte:
Iván
Az idén 111 éves Európa mozi történetét sok névváltoztatás kísérte, ám népszerűségéből a több mint egy évszázad alatt keveset veszített. AZ Európa mozi épületét 1871-ben tervezték, mozi azonban csak 30 évvel később kezdett működni benne. A Kerepesi (ma Rákóczi) út 82. szám alatti épületben már 1900. január 1-jétől vetítettek mozgókép mutatványokat, melyben akkor még a Sport Kávézó foglalt helyet. 1912-ig minden évben tűzoltósági és rendőrségi engedélyezés kellett a filmszínházak működtetéséhez.
 |
| A Honvéd mozi néven ismerté vált filmszinház, 1970-es évek I BMA |
1929-től kezdve a mozi sorozatos névváltozáson ment keresztül, hisz ebben az évben először Roxy mozira keresztelték, majd 1942-től az Attila nevet viselete. Az Európa mozi mellett ettől az évtől számos másik fővárosi filmszínház is magyarosított nevet kapott, így lett a Savoy-ból Csaba, a Tivoliból pedig Tinódi mozi. A II. Világháború utáni új neve Rákóczi úti Híradó mozi lett, melynek oka a Belügyminisztérium 1933-ban kiadott határozata volt, melyben kötelezővé tették a híradók vetítését a nagyfilmek előtt. Később külön híradómozikat hoztak létre, amelyek igen népszerűek voltak, hisz az emberek kíváncsiak voltak a legújabb hírekre, és hittek a mozgókép valóságának. 1947-ben a Beck család visszakapta a filmszínházat, így ismét Roxy néven üzemelt tovább. 1954-től egészen a rendszerváltásig a FőMO kezelésében állt és Honvéd néven vált ismerté a pesti fiatalság körében.
 |
| A már átalakított Európa mozi, 1990-es évek I BMA |
1981. augusztus 6-ai bezárása és a nagyszabású felújítása során elnyerte mai arculatát. 1983-ban Budapesten az elsők között kéttermes moziként nyitott meg, ahol a legújabb európai filmeket vetítették. 1990 októberétől Európa mozi néven folytatta a nagysikerű produkciók vetítését, a Roxy Kft. üzemeltetésében. A 2009-ben indult az eladásról és bezárásról szóló rémhír, idén május 11-én bekövetkezett, ezen a napon vetített utoljára az Európa. A mozit 82 év után a Budapest Film eladta, így végleg bezárt a 111 éve a VII. kerületben működő mozi, amit egy Idegenforgalmi, Informatikai és Üzletemberképző Szakközépiskola vett meg.
2011. március 13., vasárnap
A Központi Vásárcsarnok története
20:20 |
Bejegyezte:
Iván
A 19. század második felétől Budapest városfejlődése nagy ütemben indult meg. Ebben az időben Budapesten 44 nyílt árusítású piac látta el a lakosság élelmiszer ellátását, ám ezeken a piacokon szinte lehetetlen volt érvényesíteni a köztisztasági és egészségügyi szempontokat. További gondot okozott a helyszínek vízzel való ellátása, és a vevők biztonságát sem lehetett garantálni. Már az 1870-es években felmerült az ötlet egy egységes vásárcsarnok-rendszer kiépítéséről, melynek határozatát a városi közgyűlés, hosszas előkészületi munkák után, 1891-ben hozott meg. A főváros törvényhatósági bizottsága 1892. augusztus 25-én jelentette meg a tervpályázati hirdetményt, melyre az év végéig kilenc pályázat érkezett. Négy pályamű budapesti mérnökök munkája volt, de küldtek terveket Szófiából, Prágából, Lipcséből, Berlinből és Párizsból is. A Kamermayer Károly polgármester által vezetett bírálóbizottság végül a 2000 forintos első díjban három pályaművet részesített, köztük a magyar építész, Pecz Samu által készített terveket.
 |
| A Központi Vásárcsarnok épülete, 1900 I Budapestcity |
A zsűri ezután külön szavazáson döntött arról, melyik terv kerüljön megvalósításra. A bizottsági tagok egyhangúan Pecz Samu elképzelése mellett tették le voksukat. 1893 januárjában a magyar építész hivatalosan is megkapta a részletes tervek kidolgozására szóló megbízást. Az építész elsődleges terveiben a főbejárat felöli részre helyezte a vendéglőt, a déli oldalra pedig az ügyintézésre szolgáló helyiségeket, valamint az árumozgatásnál használt hidraulikus emelők számára biztosítandó magasnyomású víz tornyát. Pecz tervének elsődleges változata több mint 2 millió forintos építési költséggel számolt, ám a belügyminisztérium 1893. december 6-i rendeletében előírta, hogy az épület költsége nem haladhatja meg az 1 millió 464 ezer forintot, így az építész több változtatás árán köteles volt fél millió forinttal csökkenteni a költségeket. 1894-ben indult meg az építkezés, amelynek átadását a millenniumi ünnepségekre tervezték. A megnyitás körül azonban akadt némi bonyodalom. A tervezett megnyitó előtt tíz nappal tűz keletkezett a csarnokban, és szinte az egész tetőszerkezet leégett. A megnyitás egy évet csúszott, és csak 1897. február 15-én, Bánffy Dezső miniszterelnök jelenlétében került rá sor. Még azév májusában I. Ferenc József király látogatást tett az új épületben, amelyet akkor a város büszkeségeként emlegettek.
 |
| A Központi Vásárcsarnok beltere, 1897 I old-time-budapest.blogspot.com |
A Központi Vásárcsarnok árusításának rendjére már 1896-ban szabályzatot hoztak, mely többek között tartalmazta a bérleti díjakat, amik igen különbözők voltak. A csarnok nyáron, hétköznaponként hajnali 5 órától délig, majd délután 4 és 7 óra között volt nyitva, télen ennél rövidebb ideig. Az áruk csak éjjel érkezhettek a Duna-partra, melyeket a Budapesti Közraktárakon át vasúton szállítottak el a fedett piacra. A Vámház téri csarnok szinte egész Budapestet ellátta portékával. Még külföldre is küldtek innen árukat. A Központi Vásárcsarnok egészen az 1930-as évekig Budapest központi élelmiszercsarnoka és nagybani piaca volt. A II. világháborúban azonban súlyosan megrongálódott, így a helyreállítási munkálatok alatt az árusokat a szomszédos közraktárakba telepítették át. A vásárcsarnokot először 1950-ben, majd 1994-ben újították fel. Budapest egyik legszebb épülete, az I. számú Vásárcsarnok ma eredeti pompájában tündököl és fogadja a napi több száz vásárló által képzett nyüzsgő tömeget.
2011. február 20., vasárnap
A Budapesti Közraktárak története
12:49 |
Bejegyezte:
Iván
A 19. század utolsó évtizedeiben egész Budapest (1873-as egyesítés óta), így a Duna-part is fokozatos fejlődésnek indult az áruszállítás és raktározás igényeinek megfelelően. 1979-ben a főváros nyilvános tervpályázatot hirdetett a Budapesti Közraktárak megépítésére, melyet Basch Gyula és Krajovics Lajos nyertek meg. 1881-ben ünnepélyesen átadták a közraktárak 4 épületét. Két évvel később Keresztely U. tervei alapján megépült a közraktárak szomszédságában az Elevátor-ház, mely a gabonaszállító hajók rakodóállomásaként működött. A közraktárak területén (a Duna part a Boráros tértől a Fővám térig) az áruk szállítása, rakodása, ill. raktározása a kor legmodernebb technikáival folyt: az Elevátor daruzta ki a beérkező hajók rakományát, melyet aztán vasúti síneken szállítottak a raktárakba. A 20. század első éveire égető szükség mutatkozott a raktárak bővítésére. Két új raktár tervei érkeztek be a főváros vezetéséhez, ám ezek az eredeti tervek alapján nem valósultak meg. A területre csupán két fa szerkezetű ideiglenes raktárat építettek.
 |
| A Budapesti Közraktárak, 20. század eleje I cet-budapest.hu |
A Budapesti Közraktárak fontos szerepet töltöttek be a régió kereskedelmében, hisz onnan szállították tovább az árut a város nagy piacaira és vágóhídjaira, így a Nagyvásárcsarnokba, ill. a Közvágóhídra is. A II. Világháború időszakában a közraktárak és az Elevátor-ház is igen súlyos károkat szenvedett. Az Elevátor-ház és a két ideiglenes raktár teljesen megsemmisült, míg a négy régebbi közraktárból csak egy szenvedett olyan súlyos sérülést, hogy 1948-ban le kellett bontani. A háborúban a Nagyvásárcsarnokot is bombatámadás érte, így a felújítási munkálok alatt a piacot ideiglenesen a három megmaradt raktárba helyezték át. A múlt század 50-es éveitől a raktárnak nem voltjelentősebb szerepe a logisztikában. A Budapest újság 1970-ben így írt a raktárépületekről: "A Ferencváros további fejlesztésén dolgoznak a szakemberek. Már most fel kell készülni a középső-Ferencváros szanálására. Felszólítják a MÁV-ot, hogy a Boráros tér átépítésével egyidejűleg rendeztesse a Duna-parti teherpályaudvart. A belkereskedelemnek a negyedik ötéves terv végére le kell bontania a Közraktár utcai Duna-parton a FÜSZÉRT-raktárakat, mert helyükbe park épül."
 |
| A Budapesti Közraktárak és az Elevátor-ház térképen, 1910 I Internet |
A lerombolt Elevátor-ház helyén 1966-ban Krizsán Zoltánné, Jancsó Vilmos és Mészáros Ferenc tervezők vezetésével megépítették a Nehru park-ot, melye abban az időben kiemelt jelentőségű volt, hisz a szintén megsérült Margitszigeten kívül ez volt az egyetlen nyilvános park Budapesten. A parkot 1984-ben teljesen felújították és az 1998-as játszótéri átépítést leszámítva ma is a 25 évvel ezelőtti állapotot mutatja. A közraktárakat 1988-ban részlegesen felújították és felvonókkal látták el az épület belső terét, ám a rendszerváltás óta kihasználatlanul álltak. Az utóbbi években az igencsak leromlott állapotú épületek csupán ideiglenes szórakozóhelyeknek adtak otthont, mint amilyen a Buddha Beach is volt. A Budapesti CET projekt keretein belül az épületet felújítják és átalakítva szórakoztató központot nyitnak benne.
2011. február 13., vasárnap
A Széchényi Gyógyfürdő története
12:53 |
Bejegyezte:
Iván
A Széchényi Gyógyfürdő, a Városliget szívében, méltán lehet büszke történetére, hisz Európa legnagyobb és Pest első gyógyfürdőjeként, 1913 óta tárt karokkal várja a pesti fürdőközönséget. A fürdő alapjait Zsigmondy Vilmos bányamérnök tette le, miután kezdeményezésére sikeres mélyfúrásokat végeztek a parkban. A mai gyógyfürdő helyén 1881-től ideiglenes Artézi fürdő működött, ami a századforduló éveire már egyre kevésbe felelt meg a kor követelményinek. A városi közgyűlés 1903-ban adott végleges határozatott a Széchényi Gyógyfürdő megépítésére, melynek terveit Czigler Győző, megbízott műegyetemi tanár, már 1884-ben elkészített. Az építkezés végül csak 1909-ben kezdődött el, Schmitterer Jenő építész közreműködésével. Az addig csak Artézi fürdő névvel emlegetett gyógyfürdő 1913. június 16-án nyitotta meg kapuit a fürdőzni vágyók felé.
 |
| A Széchényi Gyógyfürdő főbejárata I Budapestcity |
A fürdő ekkor beosztása szerint magánfürdőkre, valamint férfi és női gőz- és népfürdőre oszlott, melynek forgalma a megnyitás utáni években, leszámítva az I. Világháború miatti veszteséges hónapokat, rohamosan nőtt. A fővárosi közgyűlés 1924-ben határozatot hozott a fürdő kibővítéséről, így a városgazdasági ügyosztály 1926. június 26-án tervpályázatot írt ki. Francsek Imre építész tervei alapján a fürdő 1927-ben strandfürdővel, 1939-ben pedig ivókúttal bővült. 1936-ban, a vízhozam növelése érdekében egy második artézi kút fúrására került sor, melynek eredményeképpen 1938. március 16-án 1256 méter mélyen 77 °C-os termálvizet találtak. A második artézi kút nemcsak a medencéket látta el fürdővízzel, hanem az egész fürdőépület fűtését is. A fürdő forgalma a II. világháborúig folyamatosan nőtt. A II. világháború során az épület 20%-os károsodást szenvedett, azonban a II. számú kút nem sérült, így a helyreállítási munkálatok a háború után el is kezdődhettek. 1945 márciusában a jobb oldali kádosztályt a szovjet katonák, a bal oldali kádosztályt a lakosság igénybe is vehette.
 |
| A Széchényi Gyógyfürdő szabadtéri medencéi I profila.hu |
Négy évvel később új társas iszaposztályt létesítettek és különböző iszap-, fiziko- és elektroterápiás kezeléseket vezettek be. Az 1980-as években a férfi, ill. női népfürdőosztályt megszüntették és helyükön társas, fürdőruhás gyógyfürdő osztály, ill. nappali korház létesült. A múlt század utolsó éveire a gyógyfürdő állapota súlyosan leromlott, így 1997-től 2008-ig az épület teljes rekonstrukción esett át, melynek során modernizálták a medencék vízellátását, ill. élménymedencévé alakították át az egyik szabadtéri medencét. Azóta a Széchényi Gyógyfürdő egész évben várja a hazai és a külföldi vendégeket egyaránt.
Címkék:
belváros,
Budapest,
építmény,
fürdő,
gyógyintézet,
gyógyszálló,
szálló,
Városliget
|
0
megjegyzés
2010. december 26., vasárnap
A Millenniumi Földalatti Vasút története
16:11 |
Bejegyezte:
Iván
A Millenniumi Földalatti Vasút története a 19. század utolsó évtizedeire nyúlik vissza, amikor Budapest meghatározó fejlődést élt át. Az 1870-ben alakult Közmunkástanács első jelentős terve az Andrássy út megtervezése volt, aminek terveit az Országgyűlés ugyan ebben az évben el is fogadott. A sugárutat 1884-re faburkolatot kapott, így már járhattak rajta menetrendszerinti omnibuszok a Városliget felé, amik rendszerint túlzsúfoltak voltak. Tekintettel a közelgő millenniumi kiállításra is – melyet a Városligetbe terveztek –, a sugárúti közúti vasútra egyre égetőbb szükség volt, ám a városvezetés már a tervezéskor kikötötte, hogy nem lehet felszíni vasutat létesíteni az Andrássy útra, mert elrondítana az utca összképét. Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) vezérigazgatója a Közmunkatanácsnak javasolta, hogy építsenek egy földalatti vasutat a sugárút alatt.
 |
| Az első (Siemens) motorkocsi, 1896 I Internet |
A földalatti vasútra kidolgozott koncepcióra a Siemens és Halske cég 1894-ben készített tervet, melyet a Közmunkatanács elfogadott azzal a feltétellel, hogy az építés csak akkor kezdhető meg, ha 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre elkészül. Az építkezés nagy erővel folyt, hogy a két év alatt elkészülhessen. A vasút kivitelezését a tervezőre, a Siemens és Halske cégre, a föld-, beton- és szerelési munkálatokat Wünsch Róbert budapesti vállalkozóra bízták, míg az állomásokat burkoló barna és fehér csempéket a Zsolnay gyár készítette el. Az építésvezető Vojtek Ödön volt. 1896. április 11-én a műszaki átvétel nem járt sikerrel, de a problémák elhárítása után május 2-án, a millenniumi kiállítás megnyitójára elindulhatott Európa első motorkocsis üzemű földalatti vasútja, ami közel két év alatt készült el. Az átadást követő héten, Ferenc József utazott a vasúton, melynek emlékére az üzemeltető cég felvehette a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. nevet. A földalatti vasút eredetileg a Széchenyi fürdőnél levő felszíni végállomáson ért végett és a ma is látható alacsony vasbeton híd alatt haladt el, miután kijött a föld alól a Hősök tere park felöli részén. 1923-ban a vasút üzemeltetését az újonnan alakult Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt) vette át, aki 1924 és 1930 között felújította az igen csak leromlott állapotú vasutat.
 |
| A Földalatti felszíni szakasza a Hősök terénél, 1950 I Fortepan |
1970-ben jóváhagyták a hosszabbításról, ill. a felszíni szakasz föld alá helyezéséről szóló javaslatokat, amik után 1973. december 3-án átadhatták a meghosszabbított vonalat a Mexikói útig, melynek így teljes földalatti hossza 4,4 km lett. Ugyancsak ebben az évben tért át a Földalatti is a "jobbra hajts" közlekedésre. Az 1980-as évek végére a vasút rossz állapota miatt a BKV 1987-ben elkezdte a felújítását, ám pénz hiányában, csak egy részét sikerült helyrehozniuk. Az 1995-ben már teljesen életveszélyessé vált vasút teljes hosszát felújították, ügyelve az eredeti kialakításokra és anyaghasználatra. Így aki ma utazik a sárga földalattin, pont ugyanazt láthatja mint az emberek 50 évvel ezelőtt.
2010. december 19., vasárnap
A Gerbeaud Cukrászda története
15:34 |
Bejegyezte:
Iván
Egy korty eszpresszó, egy falat Gerbeaud szelet és egy pillantás a patinás enteriőrre a Gizella tér legszebb cukrászdájában ugyanolyan felemelő, különleges pillanat, mint 150 éve. Ez az, ami a legendás Gerbeaud-minőség mellet 1858 óta semmit sem változott.
Kugler Henrik, soproni cukrászcsalád leszármazottja, tanulóéveiben több nevezetes városban, köztük Párizsban bővítette szakmai tudását a cukrászat terén. 1858-ban megalapította saját önálló cukrászdáját a mai József nádor-téren, amit 1870-ben áthelyezett a Gizella térre (Vörösmarty tér). Desszert- és kávékülönlegességei, ill. a díszített papírdobozokba csomagolt cukor-bonbonjai egyre nagyobb számban vonzották a pesti hölgyeket és urakat, akik nyáron, Pesten először, a Gizella tér kövezetére állított márványasztaloknál fogyaszthatták a francia tudással elkészített fagylaltjaikat.
 |
| A felejthetetlen Gerbeaud szelet I Gerbeaud Cukrászda honlapja |
Kugler Henrik 1882-ben tett Párizsi látogatása során ismerte meg Gerbeaud Emilt, aki két évvel később megörökölte üzletét üzletet, mivel saját útóda, akinek átadhatta volna elhíresült cukrászdájának vezetését, nem volt. 1884-től a tulajdonos már Gerbeaud Emil volt, aki számos újítást vezetett be üzletében. A cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette. Vajas- és párizsi-krémeket, több mint százféle teasüteményt, csemegecukorkákat készített. Mint csokoládékészítő mester, ő honosította meg Magyarországon a ma is közkedvelt macskanyelvet és a konyakos meggyet. A 19. század végén már 150 alkalmazottal dolgozott, akiknek jelentős része azért jött külföldről, hogy Gerbeaud-nál képezze tovább magát. A "Gerbeaud" név valódi fogalommá nőtte ki magát. Az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon díszoklevelet kapott, amit az 1898-ban megkapott Országos Iparegylet aranyérme követett. Az 1898. évi brüsszeli és az 1900. évi párizsi Világkiállításon zsűritagként vehetett részt. 1909-ben a Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének közgyűlésén az Ipartestület örökös díszelnökévé választották.
 |
| Gerbeaud Cukrászda, 1890 I Gerbeaud Cukrászda honlapja |
Az 1910-ben nagy felújításon esett át a cukrászda, mikor is a teljes berendezés terveit Darilek Henrik, a kor jelentős iparművésze készíthette el. E felújítás során kerültek fel a rokokó stílusú gipszstukkók, a fényűző csillárok és ekkor kaptak helyet a ma is látható szecessziós asztalok is, amiket Gerbeaud a párizsi világkiállításról hozatott a már meglévő csavart lábú francia márványasztalok mellé. A Gizella téri cukrászdáról a korabeli sajtó 1917 januárjában ezt írta: "ama egyetlen budapesti hely, amelyet szilárd sziklaként még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni". Gerbeaud Emil, átvészelve a igen csak nehéz háborús éveket 1919. novemberében hunyt el. Felesége, Gerbeaud Emilné, húsz éven keresztül tartotta fenn az üzlet színvonalát és tekintélyét, mikor is 1940-ben ő is elhunyt. A Gerbeaud-házaspár halála után néhány évvel, 1948-ban a Vörösmarty téri üzlet a "Vörösmarty" cukrászda nevet kapta, amit egészen 1984-ig viselt. Ettől az évtől, azaz 1984-től ismét a régi helyén ragyoghat a díszes "Gerbeaud" felirat, a belváros szívében. 1995-ben a Gerbeaud-Ház Erwin Müller német üzletember tulajdonába került, aki 1997-ben egy éven át tartó rekonstrukció során felújította, ügyelve, hogy az üzlet megtartsa eredeti, patinás kinézetét. Ma munkáját látva, bizton állíthatjuk, a cukrászda ugyanolyan szép, mint egykoron volt és méltón viseli Gerbeaud Emil nevét.
Több ITT!
2010. november 14., vasárnap
A Budapesti Városligeti Műjégpálya története
17:36 |
Bejegyezte:
Iván
A Városligeti Műjégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a korcsolyázó tömeg fogadását, mikor is Rudolf koronaherceg ünnepélyesen megnyitotta kapuit. A jégpálya megnyitását az 1869. november 12-én a Duna parti Steingasser (Petőfi) kávéház kártyatermében megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet tette lehetővé, aki hosszas és kitartó közbenjárás után engedélyt kapott a városi tanácstól, hogy a Városligeti tó egy részén minden télen korcsolyapályát alakítson ki, amin a pesti hölgyek és urak díjtalanul élvezhetik a korcsolyázás minden örömét. Az első „korcsolyacsarnokot” a tó partján felállított kéthelyiséges kis fabódé testesítette meg, ami 1874-ben tragikus módon leégett. Ezt követően a városvezetés végleges engedélyt adott az új épület megépítésére, ami pár éven belül fel is épült Lechner Ödön építész keze alól kikerült tervek alapján.
 |
| A Városligeti Műjégpálya épülete, 1903 I profila.hu |
A megnyitó után nagy lendülettel indult útjára a korcsolyások élete. A főépület díszes nagytermében csodálhatta meg a közönség a pazar kilátást. A legalsó szinten működött a korcsolyakötő helység, míg fenn a melegedő és a zenekari terem kapott helyett. Óriási lelkesedés kísérte a korcsolyázást a pestiek között, így a megnyitás utáni hetedik évben felmerült a bővítés kérdése. A kivételes lelkesedést az is indokolta, hogy ekkoriban sehol a világon nem volt még ekkora összefüggő nyitott jégpálya, mint a budapesti Városligeti. 1895-ben Francsek Imre tervei alapján neobarokk stílusú új épületet emeltek, és az építkezéssel egyidejűleg megkezdődtek a tó szabályozási munkálatai is.
 |
| A Városligeti Műjégpálya épülete I profila.hu |
Az itt rendezett első korcsolyaversenyek az résztvevők ügyességét voltak hivatottak lemérni, így különösebb szabályok nem léteztek a versenyekhez. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség 1892-es megalakulását követően, 1893. február 8-án már teljesen szabályos gyorskorcsolya versenyt rendeztek a Városligetben, bár ekkor még nem gyorskorcsolyával, hanem rövid korcsolyával álltak rajthoz. 1908. december 27-én alakult meg a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség. Rengeteg korcsolyaversenyt rendeztek a jégpályán, így az is kétségtelen, hogy a jeges sportágak magyarországi fejlődésében nagyon nagy előrelépést jelentett a Városligeti Műjégpálya megnyitása.
A II. Világháború a műjégpályát sem kímélte. A Városligeti Műjégpálya olyan nagy károkat szenvedett, hogy a Világháborút követően teljesen használhatatlanná vált. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség és a Pesti Korcsolyázó Egylet (később átnevezték, új neve a Budapesti Korcsolyázó Egylet lett) Szalay Sándor irányításával hatalmas munkába kezdtek a jégpálya helyreállítása érdekében. A pálya utolsó nagy jelentőségű eseménye az 1968-as bővítés volt, mikor is a jégfelület méretét növelték meg, még több helyet adva a korcsolyázás szerelmeseinek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Könyvajánló
Partnerek
