2012. február 3., péntek

A Malév légitársaság története

20:20 | Bejegyezte: Iván
A II. Világháború az egész világon nagy pusztítást végzett, így a magyarországi közforgalmi repülés és az akkori légitársaságok, az Aero Rt., a Magyar Aeroforgalmi Rt. (Maefort) és a Magyar Légiforgalmi Rt. (Malert) végét is jelentette. Szükségessé vált egy új légitársaság működtetése, így a háború után egy évvel, 1946. március 29-én megalakult a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (Maszovlet). A társaság első öt, egyenként 21 személyes Liszunov Li–2-es utasszállító repülőgépe, 1946 augusztusában érkezett meg Romániából.
A Maszovlet Liszunov Li 2-es utasszállító repülőgépe, 1950-es évek I Index

A polgári repülőtér ekkor még a Budaörsön volt, így a Maszovlet első járatai, melyek kivétel nélkül belföldi járatok voltak, innen szállították az utasokat Debrecenbe, Szombathelyre, Győrbe, ill. Szegedre. 1947-ben Miskolcot, Pécset, Békéscsabát, Kaposvárt, Zalaegerszeget és Nagykanizsát is hozzácsatolták a társaság hálózatához. Ebben az évben indult el az első külföldi járat Bukarestbe és létrejött az első külföldi menetrendszerű járat Prágába. A Maszovlet tervei között szerepelt további külföldi menetrendszerű járatok közlekedtetése, többek között Varsóba, Bukarestbe és Belgrádba, ám ez gazdasági okok miatt nem valósult meg. 1954. november 25-én a magyar kormány megvásárolta a Szovjetunió részesedését a Maszovletben, így megalakult a társaság jogutódja, a Malév. A légitársaság átalakulása után főleg belföldre közlekedtetett járatokat, de 1956-ban megnyitották az első járatot Bécs felé. A bel-, ill. külföldi járatok gépei ekkor már az 1950. május 7-én átadott Ferihegyi repülőteret vették igénybe. 
A Malév egyik gépe, háttérben a Ferihegyi repülőtér I Fortepan

Az 1956-os forradalom leverése után a szovjetek minden repülést betiltottak és csak egy évvel később indulhatott újra a forgalom a Budapest-Miskolc-Debrecen járattal. A következő években több Európai várost is hozzácsatoltak a társaság hálózatához, de 1963-ban a Budapest-Kairó járat lett az első magyar repülőjárat, amely Európán kívülre szállított utasokat. A belföldi járatok folyamatosan csökkentek, mégis 1979-re a Ferihegyi repülőtér és a Malév forgalma is elérte az egymillió utast. A Malév a rendszerváltásig kizárólag a Szovjetunióból beszerzett repülőgépeket működtetett, de 1988-ban már megkezdte a szovjet géppark cseréjét bérelt Boeing gépekre. Az első ilyen amerikai gépek Boeing 737–200-asok voltak, amelyeket a légitársaság 2003-ban kezdett meg új Boeing 737 NG (Next Generation) repülőgépre cserélni. 1992-ben az olaszok (Alitalia olasz nemzeti légitársaság és a Simest olasz bank) 35% részesedést szereztek a Malévben, de 1997-ben a magyar bankok ezeket a részvényeket visszavásárolták. 1999 és 2007 között a Malév 99,5%-os többségi tulajdonosa az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. volt, a maradék 0,5%-ot kisebb befektetők birtokolták. 2012. február 3-án a Malév légitársaság hosszú agónia után bejelentette a társaság csődjét.
Címkék: , , , , , | 0 megjegyzés
2011. május 29., vasárnap

A 111 éves Európa mozi története

15:18 | Bejegyezte: Iván
Az idén 111 éves Európa mozi történetét sok névváltoztatás kísérte, ám népszerűségéből a több mint egy évszázad alatt keveset veszített. AZ Európa mozi épületét 1871-ben tervezték, mozi azonban csak 30 évvel később kezdett működni benne. A Kerepesi (ma Rákóczi) út 82. szám alatti épületben már 1900. január 1-jétől vetítettek mozgókép mutatványokat, melyben akkor még a Sport Kávézó foglalt helyet. 1912-ig minden évben tűzoltósági és rendőrségi engedélyezés kellett a filmszínházak működtetéséhez.
A Honvéd mozi néven ismerté vált filmszinház, 1970-es évek I BMA

1929-től kezdve a mozi sorozatos névváltozáson ment keresztül, hisz ebben az évben először Roxy mozira keresztelték, majd 1942-től az Attila nevet viselete. Az Európa mozi mellett ettől az évtől számos másik fővárosi filmszínház is magyarosított nevet kapott, így lett a Savoy-ból Csaba, a Tivoliból pedig Tinódi mozi. A II. Világháború utáni új neve Rákóczi úti Híradó mozi lett, melynek oka a Belügyminisztérium 1933-ban kiadott határozata volt, melyben kötelezővé tették a híradók vetítését a nagyfilmek előtt. Később külön híradómozikat hoztak létre, amelyek igen népszerűek voltak, hisz az emberek kíváncsiak voltak a legújabb hírekre, és hittek a mozgókép valóságának. 1947-ben a Beck család visszakapta a filmszínházat, így ismét Roxy néven üzemelt tovább. 1954-től egészen a rendszerváltásig a FőMO kezelésében állt és Honvéd néven vált ismerté a pesti fiatalság körében.
A már átalakított Európa mozi, 1990-es évek I BMA

1981. augusztus 6-ai bezárása és a nagyszabású felújítása során elnyerte mai arculatát. 1983-ban Budapesten az elsők között kéttermes moziként nyitott meg, ahol a legújabb európai filmeket vetítették. 1990 októberétől Európa mozi néven folytatta a nagysikerű produkciók vetítését, a Roxy Kft. üzemeltetésében. A 2009-ben indult az eladásról és bezárásról szóló rémhír, idén május 11-én bekövetkezett, ezen a napon vetített utoljára az Európa. A mozit 82 év után a Budapest Film eladta, így végleg bezárt a 111 éve a VII. kerületben működő mozi, amit egy Idegenforgalmi, Informatikai és Üzletemberképző Szakközépiskola vett meg.
Címkék: , , , , | 0 megjegyzés
2011. április 10., vasárnap

A Szentendrei Kocsigyár története

11:49 | Bejegyezte: Iván
A Szentendrei Kocsigyárrol kevés adat maradt fenn, így ez az írás kicsit hiányos lesz. A gyár, mely egykoron a város legnagyobb üzeme volt, a múlt század derekánál érte el fénypontját, amikor a szocialista mezőgazdaság járműigényeinek kielégítésére, nagy számban gyártott szénaszállító és trágyázó járműveket, valamint pót- és lakókocsikat, ill. fa szerkezetű melegedő házakat az erdészeti munkások számára. A gyár berendezéseit vízzel hajtották. A szomszédos Bükkös-patakon zsiliprendszer épült, ahonnan egy jól megépített csővezeték-rendszeren keresztül jutott el a víz a gyártelepre. 
Pótkocsi alvázának hegesztése I fotó: Kerner József

A kocsigyár fontos szerepet vállalt a város életében, Szentendre összes iskoláját támogatta. A nyersanyag mellett, amit ajándékozott az intézmények megépítéséhez, a kocsigyári brigádok társadalmi munkában segédkeztek az építkezéseken. Az egykori Parktábor megépítésénél is sokat segédkezett a gyár munkáscsoportja (a munkások a gyerekekkel együtt önkéntesként segítetek a tábor építésénél), melynek eredményeként a 70-es évek közepére el is készült az Izbégi Parktábor, mely az ország legismertebb és elismertebb táborává nőtte ki magát. „Nyaranta több száz gyerek fordult meg, ki egy hétre, ki csak három napra. Sőt, még külföldiek is jöttek, legfőképpen lengyelek, mert az izbégi úttörőcsapat Bem József nevét viselte. Itt működött nyaranta 1972-től, a Képzőművész olvasótábor is. Megfordult itt számos jeles helyi képzőművész, de író, költő is. Mindenki, akit Pethő Erika néni Szentendrére tudott csábítani. Márpedig akkortájt Szentendre kezdett felkapott hely lenni, és jöttek hát, az ország irodalmának jelesei. Mert hát gyerekek közé menni és költészetről, nyelvről, irodalomról beszélni, együtt játszani, alkotni szívesen vállalta mindenki” – emlékezett vissza a táborra Benkovits György.
Billenthető pótkocsi a Budapesti Nemzetközi Vásáron, 1970 körül I fotó: Kerner József

1963-ban a gyár közreműködésével és Kerner József vezetésével, Balaton Szántódon erdészeti étterem épült. A Szentendrei Kocsigyár minden év május elsején felvonulást szervezett, amikor a gyár összes dolgozója a gyártól elindulva, a Szentlászlói úton végig sétálva, érintve a Főteret a Pap-szigetre ment, ahol ünnepi ebéddel várták őket. 1998-as év a gyár életében nagy fordulópontot jelentett (sajnos negatív jelentésben), hisz az gyár igazgatója meghalt és az üzem magán személyhez került, aki 2001-ben teljesen elbontatta. Helyére a Bükkös Lakópark épült, a Szent András templommal szemben (a régi gyár bejárata is itt volt, a Szentlászlói út patak felöli oldalán).

További képek ITT!

Címkék: , , | 1 megjegyzés
2011. március 13., vasárnap

A Központi Vásárcsarnok története

20:20 | Bejegyezte: Iván
A 19. század második felétől Budapest városfejlődése nagy ütemben indult meg. Ebben az időben Budapesten 44 nyílt árusítású piac látta el a lakosság élelmiszer ellátását, ám ezeken a piacokon szinte lehetetlen volt érvényesíteni a köztisztasági és egészségügyi szempontokat. További gondot okozott a helyszínek vízzel való ellátása, és a vevők biztonságát sem lehetett garantálni. Már az 1870-es években felmerült az ötlet egy egységes vásárcsarnok-rendszer kiépítéséről, melynek határozatát a városi közgyűlés, hosszas előkészületi munkák után, 1891-ben hozott meg.  A főváros törvényhatósági bizottsága 1892. augusztus 25-én jelentette meg a tervpályázati hirdetményt, melyre az év végéig kilenc pályázat érkezett. Négy pályamű budapesti mérnökök munkája volt, de küldtek terveket Szófiából, Prágából, Lipcséből, Berlinből és Párizsból is. A Kamermayer Károly polgármester által vezetett bírálóbizottság végül a 2000 forintos első díjban három pályaművet részesített, köztük a magyar építész, Pecz Samu által készített terveket. 
A Központi Vásárcsarnok épülete, 1900 I Budapestcity

A zsűri ezután külön szavazáson döntött arról, melyik terv kerüljön megvalósításra. A bizottsági tagok egyhangúan Pecz Samu elképzelése mellett tették le voksukat. 1893 januárjában a magyar építész hivatalosan is megkapta a részletes tervek kidolgozására szóló megbízást. Az építész elsődleges terveiben a főbejárat felöli részre helyezte a vendéglőt, a déli oldalra pedig az ügyintézésre szolgáló helyiségeket, valamint az árumozgatásnál használt hidraulikus emelők számára biztosítandó magasnyomású víz tornyát. Pecz tervének elsődleges változata több mint 2 millió forintos építési költséggel számolt, ám a belügyminisztérium 1893. december 6-i rendeletében előírta, hogy az épület költsége nem haladhatja meg az 1 millió 464 ezer forintot, így az építész több változtatás árán köteles volt fél millió forinttal csökkenteni a költségeket. 1894-ben indult meg az építkezés, amelynek átadását a millenniumi ünnepségekre tervezték. A megnyitás körül azonban akadt némi bonyodalom. A tervezett megnyitó előtt tíz nappal tűz keletkezett a csarnokban, és szinte az egész tetőszerkezet leégett. A megnyitás egy évet csúszott, és csak 1897. február 15-én, Bánffy Dezső miniszterelnök jelenlétében került rá sor. Még azév májusában I. Ferenc József király látogatást tett az új épületben, amelyet akkor a város büszkeségeként emlegettek. 
A Központi Vásárcsarnok beltere, 1897 I old-time-budapest.blogspot.com

A Központi Vásárcsarnok árusításának rendjére már 1896-ban szabályzatot hoztak, mely többek között tartalmazta a bérleti díjakat, amik igen különbözők voltak. A csarnok nyáron, hétköznaponként hajnali 5 órától délig, majd délután 4 és 7 óra között volt nyitva, télen ennél rövidebb ideig. Az áruk csak éjjel érkezhettek a Duna-partra, melyeket a Budapesti Közraktárakon át vasúton szállítottak el a fedett piacra. A Vámház téri csarnok szinte egész Budapestet ellátta portékával. Még külföldre is küldtek innen árukat. A Központi Vásárcsarnok egészen az 1930-as évekig Budapest központi élelmiszercsarnoka és nagybani piaca volt. A II. világháborúban azonban súlyosan megrongálódott, így a helyreállítási munkálatok alatt az árusokat a szomszédos közraktárakba telepítették át. A vásárcsarnokot először 1950-ben, majd 1994-ben újították fel. Budapest egyik legszebb épülete, az I. számú Vásárcsarnok ma eredeti pompájában tündököl és fogadja a napi több száz vásárló által képzett nyüzsgő tömeget.
Címkék: , , , , | 0 megjegyzés
2011. február 20., vasárnap

A Budapesti Közraktárak története

12:49 | Bejegyezte: Iván
A 19. század utolsó évtizedeiben egész Budapest (1873-as egyesítés óta), így a Duna-part is fokozatos fejlődésnek indult az áruszállítás és raktározás igényeinek megfelelően. 1979-ben a főváros nyilvános tervpályázatot hirdetett a Budapesti Közraktárak megépítésére, melyet Basch Gyula és Krajovics Lajos nyertek meg. 1881-ben ünnepélyesen átadták a közraktárak 4 épületét. Két évvel később Keresztely U. tervei alapján megépült a közraktárak szomszédságában az Elevátor-ház, mely a gabonaszállító hajók rakodóállomásaként működött. A közraktárak területén (a Duna part a Boráros tértől a Fővám térig) az áruk szállítása, rakodása, ill. raktározása a kor legmodernebb technikáival folyt: az Elevátor daruzta ki a beérkező hajók rakományát, melyet aztán vasúti síneken szállítottak a raktárakba. A 20. század első éveire égető szükség mutatkozott a raktárak bővítésére. Két új raktár tervei érkeztek be a főváros vezetéséhez, ám ezek az eredeti tervek alapján nem valósultak meg. A területre csupán két fa szerkezetű ideiglenes raktárat építettek.
A Budapesti Közraktárak, 20. század eleje I cet-budapest.hu

A Budapesti Közraktárak fontos szerepet töltöttek be a régió kereskedelmében, hisz onnan szállították tovább az árut a város nagy piacaira és vágóhídjaira, így a Nagyvásárcsarnokba, ill. a Közvágóhídra is. A II. Világháború időszakában a közraktárak és az Elevátor-ház is igen súlyos károkat szenvedett. Az Elevátor-ház és a két ideiglenes raktár teljesen megsemmisült, míg a négy régebbi közraktárból csak egy szenvedett olyan súlyos sérülést, hogy 1948-ban le kellett bontani. A háborúban a Nagyvásárcsarnokot is bombatámadás érte, így a felújítási munkálok alatt a piacot ideiglenesen a három megmaradt raktárba helyezték át. A múlt század 50-es éveitől a raktárnak nem voltjelentősebb szerepe a logisztikában. A Budapest újság 1970-ben így írt a raktárépületekről: "A Ferencváros további fejlesztésén dolgoznak a szakemberek. Már most fel kell készülni a középső-Ferencváros szanálására. Felszólítják a MÁV-ot, hogy a Boráros tér átépítésével egyidejűleg rendeztesse a Duna-parti teherpályaudvart. A belkereskedelemnek a negyedik ötéves terv végére le kell bontania a Közraktár utcai Duna-parton a FÜSZÉRT-raktárakat, mert helyükbe park épül." 
A Budapesti Közraktárak és az Elevátor-ház térképen, 1910 I Internet

A lerombolt Elevátor-ház helyén 1966-ban Krizsán Zoltánné, Jancsó Vilmos és Mészáros Ferenc tervezők vezetésével megépítették a Nehru park-ot, melye abban az időben kiemelt jelentőségű volt, hisz a szintén megsérült Margitszigeten kívül ez volt az egyetlen nyilvános park Budapesten. A parkot 1984-ben teljesen felújították és az 1998-as játszótéri átépítést leszámítva ma is a 25 évvel ezelőtti állapotot mutatja. A közraktárakat 1988-ban részlegesen felújították és felvonókkal látták el az épület belső terét, ám a rendszerváltás óta kihasználatlanul álltak. Az utóbbi években az igencsak leromlott állapotú épületek csupán ideiglenes szórakozóhelyeknek adtak otthont, mint amilyen a Buddha Beach is volt. A Budapesti CET projekt keretein belül az épületet felújítják és átalakítva szórakoztató központot nyitnak benne.
Címkék: , , , , , | 1 megjegyzés
2011. február 13., vasárnap

A Széchényi Gyógyfürdő története

12:53 | Bejegyezte: Iván
A Széchényi Gyógyfürdő, a Városliget szívében, méltán lehet büszke történetére, hisz Európa legnagyobb és Pest első gyógyfürdőjeként, 1913 óta tárt karokkal várja a pesti fürdőközönséget. A fürdő alapjait Zsigmondy Vilmos bányamérnök tette le, miután kezdeményezésére sikeres mélyfúrásokat végeztek a parkban. A mai gyógyfürdő helyén 1881-től ideiglenes Artézi fürdő működött, ami a századforduló éveire már egyre kevésbe felelt meg a kor követelményinek.  A városi közgyűlés 1903-ban adott végleges határozatott a Széchényi Gyógyfürdő megépítésére, melynek terveit Czigler Győző, megbízott műegyetemi tanár, már 1884-ben elkészített. Az építkezés végül csak 1909-ben kezdődött el, Schmitterer Jenő építész közreműködésével. Az addig csak Artézi fürdő névvel emlegetett gyógyfürdő 1913. június 16-án nyitotta meg kapuit a fürdőzni vágyók felé.
A Széchényi Gyógyfürdő főbejárata I Budapestcity

A fürdő ekkor beosztása szerint magánfürdőkre, valamint férfi és női gőz- és népfürdőre oszlott, melynek forgalma a megnyitás utáni években, leszámítva az I. Világháború miatti veszteséges hónapokat, rohamosan nőtt. A fővárosi közgyűlés 1924-ben határozatot hozott a fürdő kibővítéséről, így a városgazdasági ügyosztály 1926. június 26-án tervpályázatot írt ki. Francsek Imre építész tervei alapján a fürdő 1927-ben strandfürdővel, 1939-ben pedig ivókúttal bővült. 1936-ban, a vízhozam növelése érdekében egy második artézi kút fúrására került sor, melynek eredményeképpen 1938. március 16-án 1256 méter mélyen 77 °C-os termálvizet találtak. A második artézi kút nemcsak a medencéket látta el fürdővízzel, hanem az egész fürdőépület fűtését is. A fürdő forgalma a II. világháborúig folyamatosan nőtt.  A II. világháború során az épület 20%-os károsodást szenvedett, azonban a II. számú kút nem sérült, így a helyreállítási munkálatok a háború után el is kezdődhettek. 1945 márciusában a jobb oldali kádosztályt a szovjet katonák, a bal oldali kádosztályt a lakosság igénybe is vehette. 
A Széchényi Gyógyfürdő szabadtéri medencéi I profila.hu

Négy évvel később új társas iszaposztályt létesítettek és különböző iszap-, fiziko- és elektroterápiás kezeléseket vezettek be. Az 1980-as években a férfi, ill. női népfürdőosztályt megszüntették és helyükön társas, fürdőruhás gyógyfürdő osztály, ill. nappali korház létesült. A múlt század utolsó éveire a gyógyfürdő állapota súlyosan leromlott, így 1997-től 2008-ig az épület teljes rekonstrukción esett át, melynek során modernizálták a medencék vízellátását, ill. élménymedencévé alakították át az egyik szabadtéri medencét. Azóta a Széchényi Gyógyfürdő egész évben várja a hazai és a külföldi vendégeket egyaránt.
Címkék: , , , , , , , | 0 megjegyzés
2011. január 16., vasárnap

A Libegő története

16:22 | Bejegyezte: Iván
1970. október 20-án indult meg először a Zugligetből a János-hegyre közlekedő drótkötélpályás felvonó, a Libegő. A pesti közönség 5 ill. 7 forintért ki is próbálhatta Magyarország első függővasútját, melynek megépítése már 1933 óta húzódott. Mindössze 60 évvel az első Bleichert-féle drótkötélpálya megszületése után, 1933-ban ifjabb Hantos István mérnök egy tervel állt elő, miszerint a Zugligetből a János-hegyre egy drótkötélpályás felvonót szeretne építeni, Magyarországon először. Részletesen kidolgozott terveire megkapta az előmunkálati engedélyt, de sajnos csak az előkészületek történtek meg. Hét évvel később a Fővárosi Villamos Vasút Vállalat felkarolta az elképzelést és új terveket készített, am az ötlet megvalósulását a II. Világháború megakadályozta.
Őszi utazás a Libegőn, 1973 I Múlt-kor

1945 tavaszán, a II. Világháború után újra tervbe lett véve a pálya kiépítése. Ekkor már egy egész hálózat kiépítése szerepelt a tervekben. Elsőként az Óbuda széléről a Hármashatár-hegyre vezető kötélpályát akarták megépíteni, de ennek terve nem valósult meg. Az 1967-es év sorsfordító volt a függővasút megépítésében: Budapest XII. Kerületi Tanácsa határozatot hozott, hogy 1968-ban egy kötélpályavasút építési munkálatait el kell kezdeni. A minisztérium az évek óta húzódó beruházás mellé állt, és az Út- és Vasúttervező Vállalatot bízta meg a munkálatok kivitelezésével, így az építkezés 1969. március 24-én elkezdődött. A munkálatokat Pataki László irányította, aki később a kötélpálya első irányítója lett. Az építkezés fővállalkozójának egy szakcéget, az Országos Bányagépgyártó Vállalatot választották. A pálya felső il. alsó állomását Pestmegyei Közúti Építő Vállalat építette meg, ahol büféhelységeket is kialakítottak. 
Ünnepélyes átadás János-hjegyen, 1970 I Múlt-kor

1970. október 20-án indult meg a Libegő, amely tíz év alatt több mint 4,5 millió embert szállított, heti hat napon át. Kizárólag hétfőnként szünetelt működése, ill. az ünnepnapok utáni első napon. A balesetek szerencsére elkerülték a függővasutat és idővel a környék részévé vált. A Jánoshegyi végállomás mellet több alkalommal is szerettek volna egy vendéglőt kialakítani, am egy alakalommal sem került erre sor. Az első magyar kötélpálya neve eleinte szakmai körökben „jánoshegyi kötélpálya" illetve „zugligeti kötélpálya" volt. A kerületi önkormányzat pályázatot írt ki a pálya elnevezésére, melyre több tízezer javaslat érkezett. Végül a zsűri a javaslatok között nem szereplő Libegő nevet adta a drótkötélpályának. A Libegőt hét éven a XII. kerületi Tanács üzemeltette, ami után átadta a BKV-nak. 1989-ben az üzemeltetést az újonnan létrehozott Hegyi vasút és Kötélpálya Üzemek vehette át, mely kilenc év után visszaadta a BKV-nak. A BKV a Libegőt 2000-ben tíz évre bérbe adta és a szerződés lejárta után tavaly áprilistól ismét a BKV szerves részét képezi.
Címkék: , , , | 1 megjegyzés
2010. december 26., vasárnap

A Millenniumi Földalatti Vasút története

16:11 | Bejegyezte: Iván
A Millenniumi Földalatti Vasút története a 19. század utolsó évtizedeire nyúlik vissza, amikor Budapest meghatározó fejlődést élt át. Az 1870-ben alakult Közmunkástanács első jelentős terve az Andrássy út megtervezése volt, aminek terveit az Országgyűlés ugyan ebben az évben el is fogadott. A sugárutat 1884-re faburkolatot kapott, így már járhattak rajta menetrendszerinti omnibuszok a Városliget felé, amik rendszerint túlzsúfoltak voltak. Tekintettel a közelgő millenniumi kiállításra is – melyet a Városligetbe terveztek –, a sugárúti közúti vasútra egyre égetőbb szükség volt, ám a városvezetés már a tervezéskor kikötötte, hogy nem lehet felszíni vasutat létesíteni az Andrássy útra, mert elrondítana az utca összképét.  Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) vezérigazgatója a Közmunkatanácsnak javasolta, hogy építsenek egy földalatti vasutat a sugárút alatt. 
Az első (Siemens) motorkocsi, 1896 I Internet

A földalatti vasútra kidolgozott koncepcióra a Siemens és Halske cég 1894-ben készített tervet, melyet a Közmunkatanács elfogadott azzal a feltétellel, hogy az építés csak akkor kezdhető meg, ha 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre elkészül. Az építkezés nagy erővel folyt, hogy a két év alatt elkészülhessen. A vasút kivitelezését a tervezőre, a Siemens és Halske cégre, a föld-, beton- és szerelési munkálatokat Wünsch Róbert budapesti vállalkozóra bízták, míg az állomásokat burkoló barna és fehér csempéket a Zsolnay gyár készítette el. Az építésvezető Vojtek Ödön volt. 1896. április 11-én a műszaki átvétel nem járt sikerrel, de a problémák elhárítása után május 2-án, a millenniumi kiállítás megnyitójára elindulhatott Európa első motorkocsis üzemű földalatti vasútja, ami közel két év alatt készült el. Az átadást követő héten, Ferenc József utazott a vasúton, melynek emlékére az üzemeltető cég felvehette a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. nevet. A földalatti vasút eredetileg a Széchenyi fürdőnél levő felszíni végállomáson ért végett és a ma is látható alacsony vasbeton híd alatt haladt el, miután kijött a föld alól a Hősök tere park felöli részén. 1923-ban a vasút üzemeltetését az újonnan alakult Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt) vette át, aki 1924 és 1930 között felújította az igen csak leromlott állapotú vasutat.
A Földalatti felszíni szakasza a Hősök terénél, 1950 I Fortepan

1970-ben jóváhagyták a hosszabbításról, ill. a felszíni szakasz föld alá helyezéséről szóló javaslatokat, amik után 1973. december 3-án átadhatták a meghosszabbított vonalat a Mexikói útig, melynek így teljes földalatti hossza 4,4 km lett. Ugyancsak ebben az évben tért át a Földalatti is a "jobbra hajts" közlekedésre. Az 1980-as évek végére a vasút rossz állapota miatt a BKV 1987-ben elkezdte a felújítását, ám pénz hiányában, csak egy részét sikerült helyrehozniuk. Az 1995-ben már teljesen életveszélyessé vált vasút teljes hosszát felújították, ügyelve az eredeti kialakításokra és anyaghasználatra. Így aki ma utazik a sárga földalattin, pont ugyanazt láthatja mint az emberek 50 évvel ezelőtt.
Címkék: , , , | 3 megjegyzés
2010. december 19., vasárnap

A Gerbeaud Cukrászda története

15:34 | Bejegyezte: Iván
Egy korty eszpresszó, egy falat Gerbeaud szelet és egy pillantás a patinás enteriőrre a Gizella tér legszebb cukrászdájában ugyanolyan felemelő, különleges pillanat, mint 150 éve. Ez az, ami a legendás Gerbeaud-minőség mellet 1858 óta semmit sem változott. 

Kugler Henrik, soproni cukrászcsalád leszármazottja, tanulóéveiben több nevezetes városban, köztük Párizsban bővítette szakmai tudását a cukrászat terén. 1858-ban megalapította saját önálló cukrászdáját a mai József nádor-téren, amit 1870-ben áthelyezett a Gizella térre (Vörösmarty tér). Desszert- és kávékülönlegességei, ill. a díszített papírdobozokba csomagolt cukor-bonbonjai egyre nagyobb számban vonzották a pesti hölgyeket és urakat, akik nyáron, Pesten először, a Gizella tér kövezetére állított márványasztaloknál fogyaszthatták a francia tudással elkészített fagylaltjaikat. 
A felejthetetlen Gerbeaud szelet I Gerbeaud Cukrászda honlapja

Kugler Henrik 1882-ben tett Párizsi látogatása során ismerte meg Gerbeaud Emilt, aki két évvel később megörökölte üzletét üzletet, mivel saját útóda, akinek átadhatta volna elhíresült cukrászdájának vezetését, nem volt. 1884-től a tulajdonos már Gerbeaud Emil volt, aki számos újítást vezetett be üzletében. A cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette. Vajas- és párizsi-krémeket, több mint százféle teasüteményt, csemegecukorkákat készített. Mint csokoládékészítő mester, ő honosította meg Magyarországon a ma is közkedvelt macskanyelvet és a konyakos meggyet. A 19. század végén már 150 alkalmazottal dolgozott, akiknek jelentős része azért jött külföldről, hogy Gerbeaud-nál képezze tovább magát. A "Gerbeaud" név valódi fogalommá nőtte ki magát. Az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon díszoklevelet kapott, amit az 1898-ban megkapott Országos Iparegylet aranyérme követett. Az 1898. évi brüsszeli és az 1900. évi párizsi Világkiállításon zsűritagként vehetett részt. 1909-ben a Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének közgyűlésén az Ipartestület örökös díszelnökévé választották.
Gerbeaud Cukrászda, 1890 I Gerbeaud Cukrászda honlapja

Az 1910-ben nagy felújításon esett át a cukrászda, mikor is a teljes berendezés terveit Darilek Henrik, a kor jelentős iparművésze készíthette el. E felújítás során kerültek fel a rokokó stílusú gipszstukkók, a fényűző csillárok és ekkor kaptak helyet a ma is látható szecessziós asztalok is, amiket Gerbeaud a párizsi világkiállításról hozatott a már meglévő csavart lábú francia márványasztalok mellé. A Gizella téri cukrászdáról a korabeli sajtó 1917 januárjában ezt írta: "ama egyetlen budapesti hely, amelyet szilárd sziklaként még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni". Gerbeaud Emil, átvészelve a igen csak nehéz háborús éveket 1919. novemberében hunyt el. Felesége, Gerbeaud Emilné, húsz éven keresztül tartotta fenn az üzlet színvonalát és tekintélyét, mikor is 1940-ben ő is elhunyt. A Gerbeaud-házaspár halála után néhány évvel, 1948-ban a Vörösmarty téri üzlet a "Vörösmarty" cukrászda nevet kapta, amit egészen 1984-ig viselt. Ettől az évtől, azaz 1984-től ismét a régi helyén ragyoghat a díszes "Gerbeaud" felirat, a belváros szívében. 1995-ben a Gerbeaud-Ház Erwin Müller német üzletember tulajdonába került, aki 1997-ben egy éven át tartó rekonstrukció során felújította, ügyelve, hogy az üzlet megtartsa eredeti, patinás kinézetét. Ma munkáját látva, bizton állíthatjuk, a cukrászda ugyanolyan szép, mint egykoron volt és méltón viseli Gerbeaud Emil nevét.

Több ITT!

Címkék: , , , , , | 0 megjegyzés
2010. december 12., vasárnap

A Szerencsi Csokoládégyár története

16:28 | Bejegyezte: Iván
Az I. világháborút követően kedvező viszonyok alakultak ki a magyar édességiparban, hisz megszűnt az osztrák és cseh csokoládéüzemek konkurenciája. Ekkor hazánkban mindössze néhány édesipari vállalat maradt fenn, köztük a Stühmer Frigyes Rt., amely a Hangya Szövetkezet Rt.-vel és a Magyar Cukoripar Rt.-vel összefogva 1921. július 1-én, Szerencsen megalakította a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt.-t, melynek alaptőkéjét tízmillió koronában állapították meg. A Szerencsi Csokoládégyár üzemében már 1923-ban megindult a termelés. A gyár első terméke a sárga csomagolásba öltöztetett 101-es főzőcsokoládé volt, amit a gyár dolgozói promóció céljából osztogattak az üzemcsarnok előtt. Eleinte csupán 200 kilogramm ilyen csokoládé készült el, mert az üzemben attól tartottak, nem fog elkelni ez a mennyiség se.
A Szerencsi Csokoládégyár üzemcsarnoka I retronom.hu

A minőségi terméknek köszönhetően a gyártás folytatódott és nagy hasznot hozott a tulajdonosokra, akik 1924-ben 80 millió koronára emelték a vállalat alaptőkéjét. Újabb mérföldkő a gyár életében a 20-as évek dereka jelentette, amikor az üzem élére Liechti Frigyes, svájci szakember került, aki korszerű gépeket hozatott Németországból. 1927-ben jelent meg a boltokban a ma is ismert Boci csokoládé, akkor még Szerencsi TEJ elnevezéssel, ami különböző kivitelben volt kapható. Egy évvel később megjelent a védjegyeztetett "cicás" kakaó, ami rövid úton a gyár védjegyévé vált, valamint gyártási listára került a tejkaramella, ill. más cukorkakülönlegességek különféle fantázianévvel. 
Szerencsi Tej csokoládé I mrretro.gportal.hu

Az édességekhez szükséges tejet saját tehenészetükön termelték meg, ami hozzájárult a kivételes minőséghez. Az 1930-as években országszerte lerakatokat létesítettek, s hozzáláttak az exporthoz is. A II. világháború előtt Szerencs számított az ország legnagyobb édesipari üzemének. 1944-ben vonultak be német katonák az üzembe, ahonnan el akarták vinni a gépeket Németországba, ám ezt sikerült megakadályoznia Liechti Frigyesnek, az akkori vezetőnek.  Az 1948-as államosítás után a cég a Szerencsi Csokoládégyár, majd Szerencsi Édesipari Vállalat nevén működött tovább. A hatvanas években a hazai cukorkák harmada, a csokoládés termékeknek 29, a lisztes édességeknek pedig 22 százaléka készült a gyárban. Szerencsen 1973-ban 2400 ember dolgozott, akik évente 18 ezer tonna árut termeltek. 1991-ben a céget megvásárolta a svájci eredetű Nestlé S.A., így ma a gyár Nestlé Hungária Kft.-hez tartozik, több más gyárral együtt.

Címkék: , , , , | 0 megjegyzés
2010. november 21., vasárnap

A Lakihegyi Adótorony története

11:24 | Bejegyezte: Iván
Még a '20-as évek végén felmerült az igény egy Lakihegyen kialakítandó, az egész ország területén jó vételt biztosító rendszer kiépítésére. A tervezési munkálatok közel négy évig tartottak, így 1933. július 1-jén a MÁVAG szerelői Masányi Károly vezetésével megkezdték a 314 méter magas, szivar alakú torony építését, amit öt hónappal később, december 2-án ünnepélyesen át is adtak. 
A Lakihegyi Adótorony ünnepi felavatása, 1933 I tudtad.blogspot.com

A 120 kW teljesítményű rádióadó elsőként az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyula, ünnepi beszédét sugározta a Budapest I. műsorán.  Az ugyancsak Lakihegyen található régebbi, 20 kW-os rádióadó, továbbra is üzemben maradt és a Budapest II. műsorát sugározta tovább. A Lakihegyi Rádióadó felavatása utáni években nagy hírnevet szerzett magának és a Magyar Rádió jelképévé vált. 1944. november 30-án a visszavonuló német katonák felrobbantották a torony hat feszítőkötelét (összesen nyolc tartja vízszintes állapotban) így a torony eldőlt és összetört. Néhány nappal később a kisebb 20 kW-os torony is erre a sorsra jutott. A romok eltakarítási munkálatait már 1945 januárjában elkezdődtek és még ebben az évben újra sugározhatott a kisebbik torony. 1946. december 22-én először 50 kW, majd az 1948-as rekonstrukciót követően 135 kW teljesítménnyel helyezték üzembe a nagy Lakihegyi Rádióadót. 1968-ban a 135 kW-os adót két egyenként 150 kW-os rendszer váltotta fel. 
A Lakihegyi Adótórony ősszel I Fortepan

A rádióadó életében az 1977-es év a nagy fordulópontot jelentett, mikor a lényegesen korszerűbb, kétszer 1 MW-os Solti rádióadó üzembe helyezését követően a lakihegyi adót annak tartalékává léptették vissza.  Néhányszor még üzembe helyezték, ám a '80-as évek elején a lebontása mellett döntöttek. A magánszemélyek és társadalmi szervezetek nyomása révén a Lakihegy Rádióadót 1985-ben ipari műemlékké nyilvánították. 2006 nyarán ismét üzembe helyezték és jelenleg is a Solti rádióadó tartalékaként szolgál, ám fő üzemben az áramszolgáltatók éjszakai-nappali ellátás közti váltás jelét sugározza.

További videók ITT!

Címkék: , , , , , | 0 megjegyzés
2010. november 14., vasárnap

A Budapesti Városligeti Műjégpálya története

17:36 | Bejegyezte: Iván
A Városligeti Műjégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a korcsolyázó tömeg fogadását, mikor is Rudolf koronaherceg ünnepélyesen megnyitotta kapuit. A jégpálya megnyitását az 1869. november 12-én a Duna parti Steingasser (Petőfi) kávéház kártyatermében megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet tette lehetővé, aki hosszas és kitartó közbenjárás után engedélyt kapott a városi tanácstól, hogy a Városligeti tó egy részén minden télen korcsolyapályát alakítson ki, amin a pesti hölgyek és urak díjtalanul élvezhetik a korcsolyázás minden örömét. Az első „korcsolyacsarnokot” a tó partján felállított kéthelyiséges kis fabódé testesítette meg, ami 1874-ben tragikus módon leégett. Ezt követően a városvezetés végleges engedélyt adott az új épület megépítésére, ami pár éven belül fel is épült Lechner Ödön építész keze alól kikerült tervek alapján.
A Városligeti Műjégpálya épülete, 1903 I profila.hu

A megnyitó után nagy lendülettel indult útjára a korcsolyások élete. A főépület díszes nagytermében csodálhatta meg a közönség a pazar kilátást. A legalsó szinten működött a korcsolyakötő helység, míg fenn a melegedő és a zenekari terem kapott helyett. Óriási lelkesedés kísérte a korcsolyázást a pestiek között, így a megnyitás utáni hetedik évben felmerült a bővítés kérdése. A kivételes lelkesedést az is indokolta, hogy ekkoriban sehol a világon nem volt még ekkora összefüggő nyitott jégpálya, mint a budapesti Városligeti. 1895-ben Francsek Imre tervei alapján neobarokk stílusú új épületet emeltek, és az építkezéssel egyidejűleg megkezdődtek a tó szabályozási munkálatai is. 
A Városligeti Műjégpálya épülete I profila.hu

Az itt rendezett első korcsolyaversenyek az résztvevők ügyességét voltak hivatottak lemérni, így különösebb szabályok nem léteztek a versenyekhez. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség 1892-es megalakulását követően, 1893. február 8-án már teljesen szabályos gyorskorcsolya versenyt rendeztek a Városligetben, bár ekkor még nem gyorskorcsolyával, hanem rövid korcsolyával álltak rajthoz.  1908. december 27-én alakult meg a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség. Rengeteg korcsolyaversenyt rendeztek a jégpályán, így az is kétségtelen, hogy a jeges sportágak magyarországi fejlődésében nagyon nagy előrelépést jelentett a Városligeti Műjégpálya megnyitása. 
A II. Világháború a műjégpályát sem kímélte. A Városligeti Műjégpálya olyan nagy károkat szenvedett, hogy a Világháborút követően teljesen használhatatlanná vált. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség és a Pesti Korcsolyázó Egylet (később átnevezték, új neve a Budapesti Korcsolyázó Egylet lett) Szalay Sándor irányításával hatalmas munkába kezdtek a jégpálya helyreállítása érdekében. A pálya utolsó nagy jelentőségű eseménye az 1968-as bővítés volt, mikor is a jégfelület méretét növelték meg, még több helyet adva a korcsolyázás szerelmeseinek.

További videók ITT!

Címkék: , , , , , | 1 megjegyzés
2010. november 7., vasárnap

A Mátrai Gyógyintézet története

13:16 | Bejegyezte: Iván
A mára már igencsak megviselt, átépített, részeiben pusztuló és retro-hangulatot kölcsönző épületegyüttes, országunk legmagasabb pontján, méltán lehet büszke múltjára, arra a több mint 75 évre, mi alatt több ezer embernek nyújtott gyógyulási lehetőséget. Csonka János, a porlasztó feltalálója szabadalmi díjából finanszírozta a Mátrai Gyógyintézet (1980-2005 között Mátrai Állami Gyógyintézet) kékestetői egységének (mert, hogy volt egy mátraházi egység is, ami szintén 1932-ben került átadásra) építési munkálatait, ami végül Miskolczy László tervei alapján épült meg és 1932-ben nyitotta meg kapuit a gyógyulni és pihenni kívánó betegek előtt.
A Mátrai Gyógyintézet kékestetői egysége, 1934 I Vachott Sándor Városi Könyvtár

Az újonnan megépült 150 ágyas magaslati gyógyszálló, a korabeli vélekedések szerint, a jómódú zsidó családok számára vált gyógyhellyé, míg a galyatetői Nagyszálló, ami szintén ekkoriban épült, elsősorban a polgári középosztály igényeit szolgálta ki. A társas helyiségek, mint a könyvtár vagy a büfé, az úszómedence, a teniszpálya, ill. a korcsolyapálya szolgálta a kulturális kikapcsolódást. A gyógyszálló szolgáltatásait főként pulmonológiai, azaz tüdőbajokkal szenvedő betegeknek ajánlották.  A szolgáltatások napi ára a szobák komfortfokozatától függően 10-32 pengőig terjedt, a felhasznált gyógyszerekért külön kellett fizetniük a betegeknek. Az első 5 év során is több száz beteg kereste fel a gyógyintézetet, így az 1937-38-ban még egy épületrésszel bővült.
A Mátrai Gyógyintézet kékestetői egysége, 1943 I Vachott Sándor Városi Könyvtár

A II. világháború a szállót se kerülhette el, így egy évig német hadikórházként üzemelt, mi alatt az eredeti bútorzat jelentős része tönkrement a megmaradtakat a környező falvak lakói elhordták.  Az újjáépítés teljes költségét a Csonka család vállalta magár a, ám a szállót 1949-ben államosították és egy évvel később az Egészségügyi Minisztérium nyitotta meg, aminek ekkor már 270 ágyas férőhelye volt. Az államosított intézményben még gyermekosztályt is kialakítottak, hogy a gyerekek, szanatóriumi tartózkodásuk alatt is tudjanak tanulni. 1970-től több mint 20 évig tervben volt a gyógyszálló rekonstrukciója, amire 1991-ben sor is került, amikor 2-3 ágyas, fürdőszobás televízióval felszerelt szobákat alakítottak ki.

További képek ITT!

Címkék: , , , , , , | 0 megjegyzés
2010. október 23., szombat

A Kőbányai Gyógyszerárugyár története

12:48 | Bejegyezte: Iván
A Kőbányai Gyógyszerárugyár története egészen a múlt század elejéig nyúlik vissza, amikor Richter Gedeon gyógyszerész 1901-ben megvásárolta a mai is meglévő Üllői úti Arany Sas patikát (1091 Bp., Üllői út 105). Laboratóriumában sikerrel kísérletezett az állati szervekből kivont (organoterápiás) készítményekkel, így 1902-ben meg is jelent a Magyarországi piacon a Tonogen védjegyű, ekkor már világszínvonalú organoterápiás készítményt. A sikerei révén alkalma nyílt megvásárolni a Gyömrői út - Cserkész utca közötti hatalmas telket és itt gyógyszergyárat alapítson. A gyár lehetővé tette a termékpaletta bővítését. Az akkori családi vállalkozás 1923-ban alakult részvénytársasággá. Ekkor alakult meg a Richter Gedeon Részvénytársaság. 
Richter Gedeon Rt. gyógyszergyára I A Richter Gedeon Nyrt. honlapja

Az alapítónak ezután rosszra fordult sorsa, mivel kitiltották gyárából, majd 1944-ben a Duna-parton a nyilasterror áldozata lett. A második világháború után a gazdasági helyzet miatt, a gyárat államosították és összevonták más kisebb magyarországi gyógyszergyárral (Rex, Egger, Magyar Pharma). 1967-ben a termelés egy részét kihelyezték Dorogra, a város határán felépült gyárkomplekszumba. A gyár nevét Kőbányai Gyógyszerárugyárra változtatták, amely állandó tévedésekre adott okot amiatt, hogy a mai EGIS gyógyszergyár is Kőbányán található.
A Kőbányai Gyógyszerárugyár udvara I A Richter Gedeon Nyrt. honlapja
 
A rendszerváltásig, azaz egészen 1989-ig a gyár a Kőbányai Gyógyszerárugyár nevet viselte (külföldön a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. név illette meg, ill. ennek idegen nyelvi megfelelője). A termelés jelentős része szintetikus előállítású gyógyszerekből állt, de a gyár fejlesztette ki az egykor olyan sikeres Fabulon illetve Fabulissimo kozmetikai termékeket is. Emellett növény védőszereket is előállítottak, ezeket főleg a dorogi gyáregységben. A rendszerváltás után visszakapta  a Richter Gedeon Rt. nevet és azóta is Magyarország legnagyobb gyógyszeripari vállalata.

További képek ITT!

Címkék: , , , , , , , , | 0 megjegyzés
2010. október 17., vasárnap

Az Újpesti Cérnagyár története

11:13 | Bejegyezte: Iván
A cég Angol-Magyar Cérnagyár Rt. néven, 1923-ban alakult, mint az angol J. and P. Coats Ltd. (Glasgow) által irányított nemzetközi konszern leányvállalata. Részvényei az angol anyavállalat kizárólagos tulajdonában voltak. Alaptőkéjét 1 milliárd koronában, majd 1926-ban 1600000 pengőben állapították meg. A céget Újpest városban és Budapesten egyaránt bejegyezték. Az anyavállalat az ugyancsak érdekkörébe tartozó, 1920-tól Csehszlovák területen működő Pozsonyi Cérnagyár Rt. igazgatóját bízta meg egy Magyarország cérnaszükségletét biztosító új gyár létesítésével. A kereskedelemügyi miniszter engedélye alapján az anyavállalat 1922-ben megvásárolta a Károlyi hitbizományi birtoknak egy 25000 négyzetméteres Duna parti birtoktestét, ahol a gyárüzem 1924-1926 között felépült (Váci út 91.). 
 Az Újpesti cérnagyári építkezés, 1923 I A Pamutfonóipari Vállalat története

Az üzem gépi berendezéseit a konszern pozsonyi, harlandi (osztrák) és paisley-i (angol) gyáraiból szállították. A gyárban fonoda, orsózó, cérnázó, fehérítő és festő üzemrészek működtek, a termeléshez szükséges gyapotot főként Egyiptomból szerezték be. Az itt előállított varró- és kézimunkacérnát kizárólag belföldön értékesítették. A kereskedelmi tevékenységet a Pozsonyi Cérnagyár Rt-től átvett budapesti irodából irányították (V. Visegrádi u. 14.). A cég 1932-ben a bécsi Mez. A.G. leányvállalatával, a Mez Rt-vel közösen megalapította a Budapesti Selyem- és Fonalkereskedelmi Rt-t (Teréz krt. 40/42), mint a két vállalat kizárólagos joggal felruházott eladási szervét. Az angol tőkéscsoport érdekkörét mindhárom vállalatra kiterjesztette és a Selyem- és Fonalkereskedelmi Rt. épületében működő központi apparátuson keresztül irányította tevékenységüket. 1941-ben, Magyarország hadba lépését követően a konszernvállalatok állami ellenőrzés alá kerültek. 1942-ben a cég elnevezését Első Magyar Cérnagyár Rt-re változtatta. 
Az újpesti gyárat a főváros ostroma alatt nem érték komolyabb károk, de az 1945. évi jeges árvíz jelentős veszteségeket okozott az üzemekben. A konszernvállalatok központi székháza bombatámadás következtében teljesen kiégett s az itt őrzött iratanyag javarészt elpusztult. A felszabadulás után a szovjet hadsereg lefoglalta a gyárat és a termelés megindítását szovjet gyapotnak bérmunkában történő feldolgozásával biztosította. Az angol tulajdonosok 1945 novemberében vették át a gyár vezetését s a termelés szovjet, majd angol bérmunka-megrendelések révén folyt tovább. Alaptőkéjét 1946-ban 7000000 Ft-ban állapították meg.
A céget 1949. dec. 28-án államosították, a gyár Újpesti Cérnagyár néven önálló üzemként folytatta tevékenységét.
Hamel-kettőssodró cérnázógép, 1970 körül I A Pamutfonóipari Vállalat története

1953-ban a vállalat a Nagyatádi Kézimunkafonalgyárral szervezetileg egyesült, Újpesti Cérnagyár újpesti és nagyatádi telephellyel. Az iparági átszervezések során - 1963-ban - a pamutfonodákat a Pamutfonóipari Vállalat egységes szervezeti keretébe vonták; a vállalat elnevezése: Pamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyára, amely két telephellyel működik - Újpesten és Nagyatádon.

További képek ITT!

Címkék: , , , , , | 0 megjegyzés
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...