2011. március 13., vasárnap

A Központi Vásárcsarnok története

A 19. század második felétől Budapest városfejlődése nagy ütemben indult meg. Ebben az időben Budapesten 44 nyílt árusítású piac látta el a lakosság élelmiszer ellátását, ám ezeken a piacokon szinte lehetetlen volt érvényesíteni a köztisztasági és egészségügyi szempontokat. További gondot okozott a helyszínek vízzel való ellátása, és a vevők biztonságát sem lehetett garantálni. Már az 1870-es években felmerült az ötlet egy egységes vásárcsarnok-rendszer kiépítéséről, melynek határozatát a városi közgyűlés, hosszas előkészületi munkák után, 1891-ben hozott meg.  A főváros törvényhatósági bizottsága 1892. augusztus 25-én jelentette meg a tervpályázati hirdetményt, melyre az év végéig kilenc pályázat érkezett. Négy pályamű budapesti mérnökök munkája volt, de küldtek terveket Szófiából, Prágából, Lipcséből, Berlinből és Párizsból is. A Kamermayer Károly polgármester által vezetett bírálóbizottság végül a 2000 forintos első díjban három pályaművet részesített, köztük a magyar építész, Pecz Samu által készített terveket. 
A Központi Vásárcsarnok épülete, 1900 I Budapestcity

A zsűri ezután külön szavazáson döntött arról, melyik terv kerüljön megvalósításra. A bizottsági tagok egyhangúan Pecz Samu elképzelése mellett tették le voksukat. 1893 januárjában a magyar építész hivatalosan is megkapta a részletes tervek kidolgozására szóló megbízást. Az építész elsődleges terveiben a főbejárat felöli részre helyezte a vendéglőt, a déli oldalra pedig az ügyintézésre szolgáló helyiségeket, valamint az árumozgatásnál használt hidraulikus emelők számára biztosítandó magasnyomású víz tornyát. Pecz tervének elsődleges változata több mint 2 millió forintos építési költséggel számolt, ám a belügyminisztérium 1893. december 6-i rendeletében előírta, hogy az épület költsége nem haladhatja meg az 1 millió 464 ezer forintot, így az építész több változtatás árán köteles volt fél millió forinttal csökkenteni a költségeket. 1894-ben indult meg az építkezés, amelynek átadását a millenniumi ünnepségekre tervezték. A megnyitás körül azonban akadt némi bonyodalom. A tervezett megnyitó előtt tíz nappal tűz keletkezett a csarnokban, és szinte az egész tetőszerkezet leégett. A megnyitás egy évet csúszott, és csak 1897. február 15-én, Bánffy Dezső miniszterelnök jelenlétében került rá sor. Még azév májusában I. Ferenc József király látogatást tett az új épületben, amelyet akkor a város büszkeségeként emlegettek. 
A Központi Vásárcsarnok beltere, 1897 I old-time-budapest.blogspot.com

A Központi Vásárcsarnok árusításának rendjére már 1896-ban szabályzatot hoztak, mely többek között tartalmazta a bérleti díjakat, amik igen különbözők voltak. A csarnok nyáron, hétköznaponként hajnali 5 órától délig, majd délután 4 és 7 óra között volt nyitva, télen ennél rövidebb ideig. Az áruk csak éjjel érkezhettek a Duna-partra, melyeket a Budapesti Közraktárakon át vasúton szállítottak el a fedett piacra. A Vámház téri csarnok szinte egész Budapestet ellátta portékával. Még külföldre is küldtek innen árukat. A Központi Vásárcsarnok egészen az 1930-as évekig Budapest központi élelmiszercsarnoka és nagybani piaca volt. A II. világháborúban azonban súlyosan megrongálódott, így a helyreállítási munkálatok alatt az árusokat a szomszédos közraktárakba telepítették át. A vásárcsarnokot először 1950-ben, majd 1994-ben újították fel. Budapest egyik legszebb épülete, az I. számú Vásárcsarnok ma eredeti pompájában tündököl és fogadja a napi több száz vásárló által képzett nyüzsgő tömeget.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...