2010. december 26., vasárnap

A Millenniumi Földalatti Vasút története

A Millenniumi Földalatti Vasút története a 19. század utolsó évtizedeire nyúlik vissza, amikor Budapest meghatározó fejlődést élt át. Az 1870-ben alakult Közmunkástanács első jelentős terve az Andrássy út megtervezése volt, aminek terveit az Országgyűlés ugyan ebben az évben el is fogadott. A sugárutat 1884-re faburkolatot kapott, így már járhattak rajta menetrendszerinti omnibuszok a Városliget felé, amik rendszerint túlzsúfoltak voltak. Tekintettel a közelgő millenniumi kiállításra is – melyet a Városligetbe terveztek –, a sugárúti közúti vasútra egyre égetőbb szükség volt, ám a városvezetés már a tervezéskor kikötötte, hogy nem lehet felszíni vasutat létesíteni az Andrássy útra, mert elrondítana az utca összképét.  Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) vezérigazgatója a Közmunkatanácsnak javasolta, hogy építsenek egy földalatti vasutat a sugárút alatt. 
Az első (Siemens) motorkocsi, 1896 I Internet

A földalatti vasútra kidolgozott koncepcióra a Siemens és Halske cég 1894-ben készített tervet, melyet a Közmunkatanács elfogadott azzal a feltétellel, hogy az építés csak akkor kezdhető meg, ha 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre elkészül. Az építkezés nagy erővel folyt, hogy a két év alatt elkészülhessen. A vasút kivitelezését a tervezőre, a Siemens és Halske cégre, a föld-, beton- és szerelési munkálatokat Wünsch Róbert budapesti vállalkozóra bízták, míg az állomásokat burkoló barna és fehér csempéket a Zsolnay gyár készítette el. Az építésvezető Vojtek Ödön volt. 1896. április 11-én a műszaki átvétel nem járt sikerrel, de a problémák elhárítása után május 2-án, a millenniumi kiállítás megnyitójára elindulhatott Európa első motorkocsis üzemű földalatti vasútja, ami közel két év alatt készült el. Az átadást követő héten, Ferenc József utazott a vasúton, melynek emlékére az üzemeltető cég felvehette a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. nevet. A földalatti vasút eredetileg a Széchenyi fürdőnél levő felszíni végállomáson ért végett és a ma is látható alacsony vasbeton híd alatt haladt el, miután kijött a föld alól a Hősök tere park felöli részén. 1923-ban a vasút üzemeltetését az újonnan alakult Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt) vette át, aki 1924 és 1930 között felújította az igen csak leromlott állapotú vasutat.
A Földalatti felszíni szakasza a Hősök terénél, 1950 I Fortepan

1970-ben jóváhagyták a hosszabbításról, ill. a felszíni szakasz föld alá helyezéséről szóló javaslatokat, amik után 1973. december 3-án átadhatták a meghosszabbított vonalat a Mexikói útig, melynek így teljes földalatti hossza 4,4 km lett. Ugyancsak ebben az évben tért át a Földalatti is a "jobbra hajts" közlekedésre. Az 1980-as évek végére a vasút rossz állapota miatt a BKV 1987-ben elkezdte a felújítását, ám pénz hiányában, csak egy részét sikerült helyrehozniuk. Az 1995-ben már teljesen életveszélyessé vált vasút teljes hosszát felújították, ügyelve az eredeti kialakításokra és anyaghasználatra. Így aki ma utazik a sárga földalattin, pont ugyanazt láthatja mint az emberek 50 évvel ezelőtt.
2010. december 19., vasárnap

A Gerbeaud Cukrászda története

Egy korty eszpresszó, egy falat Gerbeaud szelet és egy pillantás a patinás enteriőrre a Gizella tér legszebb cukrászdájában ugyanolyan felemelő, különleges pillanat, mint 150 éve. Ez az, ami a legendás Gerbeaud-minőség mellet 1858 óta semmit sem változott. 

Kugler Henrik, soproni cukrászcsalád leszármazottja, tanulóéveiben több nevezetes városban, köztük Párizsban bővítette szakmai tudását a cukrászat terén. 1858-ban megalapította saját önálló cukrászdáját a mai József nádor-téren, amit 1870-ben áthelyezett a Gizella térre (Vörösmarty tér). Desszert- és kávékülönlegességei, ill. a díszített papírdobozokba csomagolt cukor-bonbonjai egyre nagyobb számban vonzották a pesti hölgyeket és urakat, akik nyáron, Pesten először, a Gizella tér kövezetére állított márványasztaloknál fogyaszthatták a francia tudással elkészített fagylaltjaikat. 
A felejthetetlen Gerbeaud szelet I Gerbeaud Cukrászda honlapja

Kugler Henrik 1882-ben tett Párizsi látogatása során ismerte meg Gerbeaud Emilt, aki két évvel később megörökölte üzletét üzletet, mivel saját útóda, akinek átadhatta volna elhíresült cukrászdájának vezetését, nem volt. 1884-től a tulajdonos már Gerbeaud Emil volt, aki számos újítást vezetett be üzletében. A cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette. Vajas- és párizsi-krémeket, több mint százféle teasüteményt, csemegecukorkákat készített. Mint csokoládékészítő mester, ő honosította meg Magyarországon a ma is közkedvelt macskanyelvet és a konyakos meggyet. A 19. század végén már 150 alkalmazottal dolgozott, akiknek jelentős része azért jött külföldről, hogy Gerbeaud-nál képezze tovább magát. A "Gerbeaud" név valódi fogalommá nőtte ki magát. Az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon díszoklevelet kapott, amit az 1898-ban megkapott Országos Iparegylet aranyérme követett. Az 1898. évi brüsszeli és az 1900. évi párizsi Világkiállításon zsűritagként vehetett részt. 1909-ben a Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének közgyűlésén az Ipartestület örökös díszelnökévé választották.
Gerbeaud Cukrászda, 1890 I Gerbeaud Cukrászda honlapja

Az 1910-ben nagy felújításon esett át a cukrászda, mikor is a teljes berendezés terveit Darilek Henrik, a kor jelentős iparművésze készíthette el. E felújítás során kerültek fel a rokokó stílusú gipszstukkók, a fényűző csillárok és ekkor kaptak helyet a ma is látható szecessziós asztalok is, amiket Gerbeaud a párizsi világkiállításról hozatott a már meglévő csavart lábú francia márványasztalok mellé. A Gizella téri cukrászdáról a korabeli sajtó 1917 januárjában ezt írta: "ama egyetlen budapesti hely, amelyet szilárd sziklaként még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni". Gerbeaud Emil, átvészelve a igen csak nehéz háborús éveket 1919. novemberében hunyt el. Felesége, Gerbeaud Emilné, húsz éven keresztül tartotta fenn az üzlet színvonalát és tekintélyét, mikor is 1940-ben ő is elhunyt. A Gerbeaud-házaspár halála után néhány évvel, 1948-ban a Vörösmarty téri üzlet a "Vörösmarty" cukrászda nevet kapta, amit egészen 1984-ig viselt. Ettől az évtől, azaz 1984-től ismét a régi helyén ragyoghat a díszes "Gerbeaud" felirat, a belváros szívében. 1995-ben a Gerbeaud-Ház Erwin Müller német üzletember tulajdonába került, aki 1997-ben egy éven át tartó rekonstrukció során felújította, ügyelve, hogy az üzlet megtartsa eredeti, patinás kinézetét. Ma munkáját látva, bizton állíthatjuk, a cukrászda ugyanolyan szép, mint egykoron volt és méltón viseli Gerbeaud Emil nevét.

Több ITT!

2010. december 12., vasárnap

A Szerencsi Csokoládégyár története

Az I. világháborút követően kedvező viszonyok alakultak ki a magyar édességiparban, hisz megszűnt az osztrák és cseh csokoládéüzemek konkurenciája. Ekkor hazánkban mindössze néhány édesipari vállalat maradt fenn, köztük a Stühmer Frigyes Rt., amely a Hangya Szövetkezet Rt.-vel és a Magyar Cukoripar Rt.-vel összefogva 1921. július 1-én, Szerencsen megalakította a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt.-t, melynek alaptőkéjét tízmillió koronában állapították meg. A Szerencsi Csokoládégyár üzemében már 1923-ban megindult a termelés. A gyár első terméke a sárga csomagolásba öltöztetett 101-es főzőcsokoládé volt, amit a gyár dolgozói promóció céljából osztogattak az üzemcsarnok előtt. Eleinte csupán 200 kilogramm ilyen csokoládé készült el, mert az üzemben attól tartottak, nem fog elkelni ez a mennyiség se.
A Szerencsi Csokoládégyár üzemcsarnoka I retronom.hu

A minőségi terméknek köszönhetően a gyártás folytatódott és nagy hasznot hozott a tulajdonosokra, akik 1924-ben 80 millió koronára emelték a vállalat alaptőkéjét. Újabb mérföldkő a gyár életében a 20-as évek dereka jelentette, amikor az üzem élére Liechti Frigyes, svájci szakember került, aki korszerű gépeket hozatott Németországból. 1927-ben jelent meg a boltokban a ma is ismert Boci csokoládé, akkor még Szerencsi TEJ elnevezéssel, ami különböző kivitelben volt kapható. Egy évvel később megjelent a védjegyeztetett "cicás" kakaó, ami rövid úton a gyár védjegyévé vált, valamint gyártási listára került a tejkaramella, ill. más cukorkakülönlegességek különféle fantázianévvel. 
Szerencsi Tej csokoládé I mrretro.gportal.hu

Az édességekhez szükséges tejet saját tehenészetükön termelték meg, ami hozzájárult a kivételes minőséghez. Az 1930-as években országszerte lerakatokat létesítettek, s hozzáláttak az exporthoz is. A II. világháború előtt Szerencs számított az ország legnagyobb édesipari üzemének. 1944-ben vonultak be német katonák az üzembe, ahonnan el akarták vinni a gépeket Németországba, ám ezt sikerült megakadályoznia Liechti Frigyesnek, az akkori vezetőnek.  Az 1948-as államosítás után a cég a Szerencsi Csokoládégyár, majd Szerencsi Édesipari Vállalat nevén működött tovább. A hatvanas években a hazai cukorkák harmada, a csokoládés termékeknek 29, a lisztes édességeknek pedig 22 százaléka készült a gyárban. Szerencsen 1973-ban 2400 ember dolgozott, akik évente 18 ezer tonna árut termeltek. 1991-ben a céget megvásárolta a svájci eredetű Nestlé S.A., így ma a gyár Nestlé Hungária Kft.-hez tartozik, több más gyárral együtt.

2010. november 21., vasárnap

A Lakihegyi Adótorony története

Még a '20-as évek végén felmerült az igény egy Lakihegyen kialakítandó, az egész ország területén jó vételt biztosító rendszer kiépítésére. A tervezési munkálatok közel négy évig tartottak, így 1933. július 1-jén a MÁVAG szerelői Masányi Károly vezetésével megkezdték a 314 méter magas, szivar alakú torony építését, amit öt hónappal később, december 2-án ünnepélyesen át is adtak. 
A Lakihegyi Adótorony ünnepi felavatása, 1933 I tudtad.blogspot.com

A 120 kW teljesítményű rádióadó elsőként az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyula, ünnepi beszédét sugározta a Budapest I. műsorán.  Az ugyancsak Lakihegyen található régebbi, 20 kW-os rádióadó, továbbra is üzemben maradt és a Budapest II. műsorát sugározta tovább. A Lakihegyi Rádióadó felavatása utáni években nagy hírnevet szerzett magának és a Magyar Rádió jelképévé vált. 1944. november 30-án a visszavonuló német katonák felrobbantották a torony hat feszítőkötelét (összesen nyolc tartja vízszintes állapotban) így a torony eldőlt és összetört. Néhány nappal később a kisebb 20 kW-os torony is erre a sorsra jutott. A romok eltakarítási munkálatait már 1945 januárjában elkezdődtek és még ebben az évben újra sugározhatott a kisebbik torony. 1946. december 22-én először 50 kW, majd az 1948-as rekonstrukciót követően 135 kW teljesítménnyel helyezték üzembe a nagy Lakihegyi Rádióadót. 1968-ban a 135 kW-os adót két egyenként 150 kW-os rendszer váltotta fel. 
A Lakihegyi Adótórony ősszel I Fortepan

A rádióadó életében az 1977-es év a nagy fordulópontot jelentett, mikor a lényegesen korszerűbb, kétszer 1 MW-os Solti rádióadó üzembe helyezését követően a lakihegyi adót annak tartalékává léptették vissza.  Néhányszor még üzembe helyezték, ám a '80-as évek elején a lebontása mellett döntöttek. A magánszemélyek és társadalmi szervezetek nyomása révén a Lakihegy Rádióadót 1985-ben ipari műemlékké nyilvánították. 2006 nyarán ismét üzembe helyezték és jelenleg is a Solti rádióadó tartalékaként szolgál, ám fő üzemben az áramszolgáltatók éjszakai-nappali ellátás közti váltás jelét sugározza.

További videók ITT!

2010. november 14., vasárnap

A Budapesti Városligeti Műjégpálya története

A Városligeti Műjégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a korcsolyázó tömeg fogadását, mikor is Rudolf koronaherceg ünnepélyesen megnyitotta kapuit. A jégpálya megnyitását az 1869. november 12-én a Duna parti Steingasser (Petőfi) kávéház kártyatermében megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet tette lehetővé, aki hosszas és kitartó közbenjárás után engedélyt kapott a városi tanácstól, hogy a Városligeti tó egy részén minden télen korcsolyapályát alakítson ki, amin a pesti hölgyek és urak díjtalanul élvezhetik a korcsolyázás minden örömét. Az első „korcsolyacsarnokot” a tó partján felállított kéthelyiséges kis fabódé testesítette meg, ami 1874-ben tragikus módon leégett. Ezt követően a városvezetés végleges engedélyt adott az új épület megépítésére, ami pár éven belül fel is épült Lechner Ödön építész keze alól kikerült tervek alapján.
A Városligeti Műjégpálya épülete, 1903 I profila.hu

A megnyitó után nagy lendülettel indult útjára a korcsolyások élete. A főépület díszes nagytermében csodálhatta meg a közönség a pazar kilátást. A legalsó szinten működött a korcsolyakötő helység, míg fenn a melegedő és a zenekari terem kapott helyett. Óriási lelkesedés kísérte a korcsolyázást a pestiek között, így a megnyitás utáni hetedik évben felmerült a bővítés kérdése. A kivételes lelkesedést az is indokolta, hogy ekkoriban sehol a világon nem volt még ekkora összefüggő nyitott jégpálya, mint a budapesti Városligeti. 1895-ben Francsek Imre tervei alapján neobarokk stílusú új épületet emeltek, és az építkezéssel egyidejűleg megkezdődtek a tó szabályozási munkálatai is. 
A Városligeti Műjégpálya épülete I profila.hu

Az itt rendezett első korcsolyaversenyek az résztvevők ügyességét voltak hivatottak lemérni, így különösebb szabályok nem léteztek a versenyekhez. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség 1892-es megalakulását követően, 1893. február 8-án már teljesen szabályos gyorskorcsolya versenyt rendeztek a Városligetben, bár ekkor még nem gyorskorcsolyával, hanem rövid korcsolyával álltak rajthoz.  1908. december 27-én alakult meg a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség. Rengeteg korcsolyaversenyt rendeztek a jégpályán, így az is kétségtelen, hogy a jeges sportágak magyarországi fejlődésében nagyon nagy előrelépést jelentett a Városligeti Műjégpálya megnyitása. 
A II. Világháború a műjégpályát sem kímélte. A Városligeti Műjégpálya olyan nagy károkat szenvedett, hogy a Világháborút követően teljesen használhatatlanná vált. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség és a Pesti Korcsolyázó Egylet (később átnevezték, új neve a Budapesti Korcsolyázó Egylet lett) Szalay Sándor irányításával hatalmas munkába kezdtek a jégpálya helyreállítása érdekében. A pálya utolsó nagy jelentőségű eseménye az 1968-as bővítés volt, mikor is a jégfelület méretét növelték meg, még több helyet adva a korcsolyázás szerelmeseinek.

További videók ITT!

2010. november 7., vasárnap

A Mátrai Gyógyintézet története

A mára már igencsak megviselt, átépített, részeiben pusztuló és retro-hangulatot kölcsönző épületegyüttes, országunk legmagasabb pontján, méltán lehet büszke múltjára, arra a több mint 75 évre, mi alatt több ezer embernek nyújtott gyógyulási lehetőséget. Csonka János, a porlasztó feltalálója szabadalmi díjából finanszírozta a Mátrai Gyógyintézet (1980-2005 között Mátrai Állami Gyógyintézet) kékestetői egységének (mert, hogy volt egy mátraházi egység is, ami szintén 1932-ben került átadásra) építési munkálatait, ami végül Miskolczy László tervei alapján épült meg és 1932-ben nyitotta meg kapuit a gyógyulni és pihenni kívánó betegek előtt.
A Mátrai Gyógyintézet kékestetői egysége, 1934 I Vachott Sándor Városi Könyvtár

Az újonnan megépült 150 ágyas magaslati gyógyszálló, a korabeli vélekedések szerint, a jómódú zsidó családok számára vált gyógyhellyé, míg a galyatetői Nagyszálló, ami szintén ekkoriban épült, elsősorban a polgári középosztály igényeit szolgálta ki. A társas helyiségek, mint a könyvtár vagy a büfé, az úszómedence, a teniszpálya, ill. a korcsolyapálya szolgálta a kulturális kikapcsolódást. A gyógyszálló szolgáltatásait főként pulmonológiai, azaz tüdőbajokkal szenvedő betegeknek ajánlották.  A szolgáltatások napi ára a szobák komfortfokozatától függően 10-32 pengőig terjedt, a felhasznált gyógyszerekért külön kellett fizetniük a betegeknek. Az első 5 év során is több száz beteg kereste fel a gyógyintézetet, így az 1937-38-ban még egy épületrésszel bővült.
A Mátrai Gyógyintézet kékestetői egysége, 1943 I Vachott Sándor Városi Könyvtár

A II. világháború a szállót se kerülhette el, így egy évig német hadikórházként üzemelt, mi alatt az eredeti bútorzat jelentős része tönkrement a megmaradtakat a környező falvak lakói elhordták.  Az újjáépítés teljes költségét a Csonka család vállalta magár a, ám a szállót 1949-ben államosították és egy évvel később az Egészségügyi Minisztérium nyitotta meg, aminek ekkor már 270 ágyas férőhelye volt. Az államosított intézményben még gyermekosztályt is kialakítottak, hogy a gyerekek, szanatóriumi tartózkodásuk alatt is tudjanak tanulni. 1970-től több mint 20 évig tervben volt a gyógyszálló rekonstrukciója, amire 1991-ben sor is került, amikor 2-3 ágyas, fürdőszobás televízióval felszerelt szobákat alakítottak ki.

További képek ITT!

2010. október 23., szombat

A Kőbányai Gyógyszerárugyár története

A Kőbányai Gyógyszerárugyár története egészen a múlt század elejéig nyúlik vissza, amikor Richter Gedeon gyógyszerész 1901-ben megvásárolta a mai is meglévő Üllői úti Arany Sas patikát (1091 Bp., Üllői út 105). Laboratóriumában sikerrel kísérletezett az állati szervekből kivont (organoterápiás) készítményekkel, így 1902-ben meg is jelent a Magyarországi piacon a Tonogen védjegyű, ekkor már világszínvonalú organoterápiás készítményt. A sikerei révén alkalma nyílt megvásárolni a Gyömrői út - Cserkész utca közötti hatalmas telket és itt gyógyszergyárat alapítson. A gyár lehetővé tette a termékpaletta bővítését. Az akkori családi vállalkozás 1923-ban alakult részvénytársasággá. Ekkor alakult meg a Richter Gedeon Részvénytársaság
Richter Gedeon Rt. gyógyszergyára I A Richter Gedeon Nyrt. honlapja

Az alapítónak ezután rosszra fordult sorsa, mivel kitiltották gyárából, majd 1944-ben a Duna-parton a nyilasterror áldozata lett. A második világháború után a gazdasági helyzet miatt, a gyárat államosították és összevonták más kisebb magyarországi gyógyszergyárral (Rex, Egger, Magyar Pharma). 1967-ben a termelés egy részét kihelyezték Dorogra, a város határán felépült gyárkomplekszumba. A gyár nevét Kőbányai Gyógyszerárugyárra változtatták, amely állandó tévedésekre adott okot amiatt, hogy a mai EGIS gyógyszergyár is Kőbányán található.
A Kőbányai Gyógyszerárugyár udvara I A Richter Gedeon Nyrt. honlapja
 
A rendszerváltásig, azaz egészen 1989-ig a gyár a Kőbányai Gyógyszerárugyár nevet viselte (külföldön a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. név illette meg, ill. ennek idegen nyelvi megfelelője). A termelés jelentős része szintetikus előállítású gyógyszerekből állt, de a gyár fejlesztette ki az egykor olyan sikeres Fabulon illetve Fabulissimo kozmetikai termékeket is. Emellett növény védőszereket is előállítottak, ezeket főleg a dorogi gyáregységben. A rendszerváltás után visszakapta  a Richter Gedeon Rt. nevet és azóta is Magyarország legnagyobb gyógyszeripari vállalata.

További képek ITT!

2010. október 17., vasárnap

Az Újpesti Cérnagyár története

A cég Angol-Magyar Cérnagyár Rt. néven, 1923-ban alakult, mint az angol J. and P. Coats Ltd. (Glasgow) által irányított nemzetközi konszern leányvállalata. Részvényei az angol anyavállalat kizárólagos tulajdonában voltak. Alaptőkéjét 1 milliárd koronában, majd 1926-ban 1600000 pengőben állapították meg. A céget Újpest városban és Budapesten egyaránt bejegyezték. Az anyavállalat az ugyancsak érdekkörébe tartozó, 1920-tól Csehszlovák területen működő Pozsonyi Cérnagyár Rt. igazgatóját bízta meg egy Magyarország cérnaszükségletét biztosító új gyár létesítésével. A kereskedelemügyi miniszter engedélye alapján az anyavállalat 1922-ben megvásárolta a Károlyi hitbizományi birtoknak egy 25000 négyzetméteres Duna parti birtoktestét, ahol a gyárüzem 1924-1926 között felépült (Váci út 91.). 
 Az Újpesti cérnagyári építkezés, 1923 I A Pamutfonóipari Vállalat története

Az üzem gépi berendezéseit a konszern pozsonyi, harlandi (osztrák) és paisley-i (angol) gyáraiból szállították. A gyárban fonoda, orsózó, cérnázó, fehérítő és festő üzemrészek működtek, a termeléshez szükséges gyapotot főként Egyiptomból szerezték be. Az itt előállított varró- és kézimunkacérnát kizárólag belföldön értékesítették. A kereskedelmi tevékenységet a Pozsonyi Cérnagyár Rt-től átvett budapesti irodából irányították (V. Visegrádi u. 14.). A cég 1932-ben a bécsi Mez. A.G. leányvállalatával, a Mez Rt-vel közösen megalapította a Budapesti Selyem- és Fonalkereskedelmi Rt-t (Teréz krt. 40/42), mint a két vállalat kizárólagos joggal felruházott eladási szervét. Az angol tőkéscsoport érdekkörét mindhárom vállalatra kiterjesztette és a Selyem- és Fonalkereskedelmi Rt. épületében működő központi apparátuson keresztül irányította tevékenységüket. 1941-ben, Magyarország hadba lépését követően a konszernvállalatok állami ellenőrzés alá kerültek. 1942-ben a cég elnevezését Első Magyar Cérnagyár Rt-re változtatta. 
Az újpesti gyárat a főváros ostroma alatt nem érték komolyabb károk, de az 1945. évi jeges árvíz jelentős veszteségeket okozott az üzemekben. A konszernvállalatok központi székháza bombatámadás következtében teljesen kiégett s az itt őrzött iratanyag javarészt elpusztult. A felszabadulás után a szovjet hadsereg lefoglalta a gyárat és a termelés megindítását szovjet gyapotnak bérmunkában történő feldolgozásával biztosította. Az angol tulajdonosok 1945 novemberében vették át a gyár vezetését s a termelés szovjet, majd angol bérmunka-megrendelések révén folyt tovább. Alaptőkéjét 1946-ban 7000000 Ft-ban állapították meg.
A céget 1949. dec. 28-án államosították, a gyár Újpesti Cérnagyár néven önálló üzemként folytatta tevékenységét.
Hamel-kettőssodró cérnázógép, 1970 körül I A Pamutfonóipari Vállalat története

1953-ban a vállalat a Nagyatádi Kézimunkafonalgyárral szervezetileg egyesült, Újpesti Cérnagyár újpesti és nagyatádi telephellyel. Az iparági átszervezések során - 1963-ban - a pamutfonodákat a Pamutfonóipari Vállalat egységes szervezeti keretébe vonták; a vállalat elnevezése: Pamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyára, amely két telephellyel működik - Újpesten és Nagyatádon.

További képek ITT!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...