2010. december 26., vasárnap

A Millenniumi Földalatti Vasút története

A Millenniumi Földalatti Vasút története a 19. század utolsó évtizedeire nyúlik vissza, amikor Budapest meghatározó fejlődést élt át. Az 1870-ben alakult Közmunkástanács első jelentős terve az Andrássy út megtervezése volt, aminek terveit az Országgyűlés ugyan ebben az évben el is fogadott. A sugárutat 1884-re faburkolatot kapott, így már járhattak rajta menetrendszerinti omnibuszok a Városliget felé, amik rendszerint túlzsúfoltak voltak. Tekintettel a közelgő millenniumi kiállításra is – melyet a Városligetbe terveztek –, a sugárúti közúti vasútra egyre égetőbb szükség volt, ám a városvezetés már a tervezéskor kikötötte, hogy nem lehet felszíni vasutat létesíteni az Andrássy útra, mert elrondítana az utca összképét.  Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) vezérigazgatója a Közmunkatanácsnak javasolta, hogy építsenek egy földalatti vasutat a sugárút alatt. 
Az első (Siemens) motorkocsi, 1896 I Internet

A földalatti vasútra kidolgozott koncepcióra a Siemens és Halske cég 1894-ben készített tervet, melyet a Közmunkatanács elfogadott azzal a feltétellel, hogy az építés csak akkor kezdhető meg, ha 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre elkészül. Az építkezés nagy erővel folyt, hogy a két év alatt elkészülhessen. A vasút kivitelezését a tervezőre, a Siemens és Halske cégre, a föld-, beton- és szerelési munkálatokat Wünsch Róbert budapesti vállalkozóra bízták, míg az állomásokat burkoló barna és fehér csempéket a Zsolnay gyár készítette el. Az építésvezető Vojtek Ödön volt. 1896. április 11-én a műszaki átvétel nem járt sikerrel, de a problémák elhárítása után május 2-án, a millenniumi kiállítás megnyitójára elindulhatott Európa első motorkocsis üzemű földalatti vasútja, ami közel két év alatt készült el. Az átadást követő héten, Ferenc József utazott a vasúton, melynek emlékére az üzemeltető cég felvehette a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. nevet. A földalatti vasút eredetileg a Széchenyi fürdőnél levő felszíni végállomáson ért végett és a ma is látható alacsony vasbeton híd alatt haladt el, miután kijött a föld alól a Hősök tere park felöli részén. 1923-ban a vasút üzemeltetését az újonnan alakult Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSzKRt) vette át, aki 1924 és 1930 között felújította az igen csak leromlott állapotú vasutat.
A Földalatti felszíni szakasza a Hősök terénél, 1950 I Fortepan

1970-ben jóváhagyták a hosszabbításról, ill. a felszíni szakasz föld alá helyezéséről szóló javaslatokat, amik után 1973. december 3-án átadhatták a meghosszabbított vonalat a Mexikói útig, melynek így teljes földalatti hossza 4,4 km lett. Ugyancsak ebben az évben tért át a Földalatti is a "jobbra hajts" közlekedésre. Az 1980-as évek végére a vasút rossz állapota miatt a BKV 1987-ben elkezdte a felújítását, ám pénz hiányában, csak egy részét sikerült helyrehozniuk. Az 1995-ben már teljesen életveszélyessé vált vasút teljes hosszát felújították, ügyelve az eredeti kialakításokra és anyaghasználatra. Így aki ma utazik a sárga földalattin, pont ugyanazt láthatja mint az emberek 50 évvel ezelőtt.
2010. december 19., vasárnap

A Gerbeaud Cukrászda története

Egy korty eszpresszó, egy falat Gerbeaud szelet és egy pillantás a patinás enteriőrre a Gizella tér legszebb cukrászdájában ugyanolyan felemelő, különleges pillanat, mint 150 éve. Ez az, ami a legendás Gerbeaud-minőség mellet 1858 óta semmit sem változott. 

Kugler Henrik, soproni cukrászcsalád leszármazottja, tanulóéveiben több nevezetes városban, köztük Párizsban bővítette szakmai tudását a cukrászat terén. 1858-ban megalapította saját önálló cukrászdáját a mai József nádor-téren, amit 1870-ben áthelyezett a Gizella térre (Vörösmarty tér). Desszert- és kávékülönlegességei, ill. a díszített papírdobozokba csomagolt cukor-bonbonjai egyre nagyobb számban vonzották a pesti hölgyeket és urakat, akik nyáron, Pesten először, a Gizella tér kövezetére állított márványasztaloknál fogyaszthatták a francia tudással elkészített fagylaltjaikat. 
A felejthetetlen Gerbeaud szelet I Gerbeaud Cukrászda honlapja

Kugler Henrik 1882-ben tett Párizsi látogatása során ismerte meg Gerbeaud Emilt, aki két évvel később megörökölte üzletét üzletet, mivel saját útóda, akinek átadhatta volna elhíresült cukrászdájának vezetését, nem volt. 1884-től a tulajdonos már Gerbeaud Emil volt, aki számos újítást vezetett be üzletében. A cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette. Vajas- és párizsi-krémeket, több mint százféle teasüteményt, csemegecukorkákat készített. Mint csokoládékészítő mester, ő honosította meg Magyarországon a ma is közkedvelt macskanyelvet és a konyakos meggyet. A 19. század végén már 150 alkalmazottal dolgozott, akiknek jelentős része azért jött külföldről, hogy Gerbeaud-nál képezze tovább magát. A "Gerbeaud" név valódi fogalommá nőtte ki magát. Az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon díszoklevelet kapott, amit az 1898-ban megkapott Országos Iparegylet aranyérme követett. Az 1898. évi brüsszeli és az 1900. évi párizsi Világkiállításon zsűritagként vehetett részt. 1909-ben a Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének közgyűlésén az Ipartestület örökös díszelnökévé választották.
Gerbeaud Cukrászda, 1890 I Gerbeaud Cukrászda honlapja

Az 1910-ben nagy felújításon esett át a cukrászda, mikor is a teljes berendezés terveit Darilek Henrik, a kor jelentős iparművésze készíthette el. E felújítás során kerültek fel a rokokó stílusú gipszstukkók, a fényűző csillárok és ekkor kaptak helyet a ma is látható szecessziós asztalok is, amiket Gerbeaud a párizsi világkiállításról hozatott a már meglévő csavart lábú francia márványasztalok mellé. A Gizella téri cukrászdáról a korabeli sajtó 1917 januárjában ezt írta: "ama egyetlen budapesti hely, amelyet szilárd sziklaként még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni". Gerbeaud Emil, átvészelve a igen csak nehéz háborús éveket 1919. novemberében hunyt el. Felesége, Gerbeaud Emilné, húsz éven keresztül tartotta fenn az üzlet színvonalát és tekintélyét, mikor is 1940-ben ő is elhunyt. A Gerbeaud-házaspár halála után néhány évvel, 1948-ban a Vörösmarty téri üzlet a "Vörösmarty" cukrászda nevet kapta, amit egészen 1984-ig viselt. Ettől az évtől, azaz 1984-től ismét a régi helyén ragyoghat a díszes "Gerbeaud" felirat, a belváros szívében. 1995-ben a Gerbeaud-Ház Erwin Müller német üzletember tulajdonába került, aki 1997-ben egy éven át tartó rekonstrukció során felújította, ügyelve, hogy az üzlet megtartsa eredeti, patinás kinézetét. Ma munkáját látva, bizton állíthatjuk, a cukrászda ugyanolyan szép, mint egykoron volt és méltón viseli Gerbeaud Emil nevét.

Több ITT!

2010. december 12., vasárnap

A Szerencsi Csokoládégyár története

Az I. világháborút követően kedvező viszonyok alakultak ki a magyar édességiparban, hisz megszűnt az osztrák és cseh csokoládéüzemek konkurenciája. Ekkor hazánkban mindössze néhány édesipari vállalat maradt fenn, köztük a Stühmer Frigyes Rt., amely a Hangya Szövetkezet Rt.-vel és a Magyar Cukoripar Rt.-vel összefogva 1921. július 1-én, Szerencsen megalakította a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt.-t, melynek alaptőkéjét tízmillió koronában állapították meg. A Szerencsi Csokoládégyár üzemében már 1923-ban megindult a termelés. A gyár első terméke a sárga csomagolásba öltöztetett 101-es főzőcsokoládé volt, amit a gyár dolgozói promóció céljából osztogattak az üzemcsarnok előtt. Eleinte csupán 200 kilogramm ilyen csokoládé készült el, mert az üzemben attól tartottak, nem fog elkelni ez a mennyiség se.
A Szerencsi Csokoládégyár üzemcsarnoka I retronom.hu

A minőségi terméknek köszönhetően a gyártás folytatódott és nagy hasznot hozott a tulajdonosokra, akik 1924-ben 80 millió koronára emelték a vállalat alaptőkéjét. Újabb mérföldkő a gyár életében a 20-as évek dereka jelentette, amikor az üzem élére Liechti Frigyes, svájci szakember került, aki korszerű gépeket hozatott Németországból. 1927-ben jelent meg a boltokban a ma is ismert Boci csokoládé, akkor még Szerencsi TEJ elnevezéssel, ami különböző kivitelben volt kapható. Egy évvel később megjelent a védjegyeztetett "cicás" kakaó, ami rövid úton a gyár védjegyévé vált, valamint gyártási listára került a tejkaramella, ill. más cukorkakülönlegességek különféle fantázianévvel. 
Szerencsi Tej csokoládé I mrretro.gportal.hu

Az édességekhez szükséges tejet saját tehenészetükön termelték meg, ami hozzájárult a kivételes minőséghez. Az 1930-as években országszerte lerakatokat létesítettek, s hozzáláttak az exporthoz is. A II. világháború előtt Szerencs számított az ország legnagyobb édesipari üzemének. 1944-ben vonultak be német katonák az üzembe, ahonnan el akarták vinni a gépeket Németországba, ám ezt sikerült megakadályoznia Liechti Frigyesnek, az akkori vezetőnek.  Az 1948-as államosítás után a cég a Szerencsi Csokoládégyár, majd Szerencsi Édesipari Vállalat nevén működött tovább. A hatvanas években a hazai cukorkák harmada, a csokoládés termékeknek 29, a lisztes édességeknek pedig 22 százaléka készült a gyárban. Szerencsen 1973-ban 2400 ember dolgozott, akik évente 18 ezer tonna árut termeltek. 1991-ben a céget megvásárolta a svájci eredetű Nestlé S.A., így ma a gyár Nestlé Hungária Kft.-hez tartozik, több más gyárral együtt.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...